5. rész (Össze zavartál)

Elkezdett enyhén fújni a szél. Azt kívántam bár kifújt volna mindent a fejemből, ami rossz és nem hagy nyugodni, de nem történt semmi.

-Szia. -szólt egy női hang. Nagyon korán volt, meg aztán ilyenkor senki sem szokott a parkba járkálni. Felnéztem és megpillantottam a szőke osztálytársnőmet Katyt. Nem bírom ezt a csajt, folyton csak nyíl, tipikus pláza cica. Most is a csivaváját sétáltatja. Leült mellém, én pedig bunkón néztem rá. Úgy látszik nem vette a lapot. Hogy is vette volna, mikor az agya helyén csak plázák, rucik és a pasik vannak….Ő talán tudna segíteni, hiszen már egy kontinensnyi fiúval volt együtt.

-Voltál már úgy, hogy nem tudtál dönteni két fiú között, akiket nagyon szeretsz? -amint kimondtam, meg is bántam. Pont Katynek beszélek errő? Egy, nagyon pletykás csaj, kettő, minden gyerektől csak a telefonszámot kéri el és ennyi. Fel se hívja őket, csak szórakozik velük. Bár nagyon kíváncsi voltam a válaszra még is ostobának éreztem magam. Kicsit elgondolkodott.

-Voltam már úgy persze...De egyiket sem szerettem, csak játszottam velük. -kuncogott az orra alatt.

-Remek. -bunkóztam tovább.

-De tanácsot tudok adni. Írj egy listát, tudod mi jó-rossz bennük, hasonlítsd össze, de hallgass a szívedre és a fejedre is. Nem tudom mennyit segítettem ezzel, de nekem mennem kell. Szia. -állt fel és sétáltatta tovább a kutyáját. Integetett majd befordult az utcába. Írjak egy listát? Nem is olyan hülyeség, lehet hogy be is válik. Még egy picit maradtam. Szép idő volt, a nap is egyre erősebben sütött és egyre több meleget adott. A szél gyengéden simogatta az arcomat. A pillanatot egy nyikorgó hang szakította meg. A játszótér felől jött a hang, követtem. A fák pont eltakarták a játszóteret, ezért meglepetés szerűen gázoltam át a fák közt. Megnyugodtam, mikor megpillantottam egy aranyos kisfiút hintázni, az adott ki nyikorgó hangot. Egyedül volt, akár csak én.

-Szia! Hol vannak a szüleid? -léptem oda kedvesen, nehogy megijesszem.

-Otthon. Elszöktem. Apa és anya veszekedtek. -abba hagyta a hintázást és oda jött hozzám. Nagyon fura volt.

-Haza viszel? -kérdezte félve és suttogva.

-Persze, merre laksz? -mosolyogtam a fiúcskára. Mutatott a szembe lévő utcába.

-A hetedig krémszínű ház és fehér kerítés. -magyarázta. Talpra esett kisfiú volt.

-Nem fázol? -észrevettem, hogy csak papucs van rajta.

-Nem, mert reggel ittam egy forró teli bögre kakaót. Apa csinálta, mert csak ő tud finom kakaót csinálni. A kedvenc bögrémbe szokta tenni, amin egy vonat van, a neve Thomas…

A fiúcska csak beszélt és beszélt, én meg hallgattam. Közben azon ábrándoztam, hogy a kisfiú másik kezét Louis fogja, mint egy békés család. Akkor beugrott Eleanor a picivel és Mark. Megráztam a fejem és hallgattam tovább a picúr történeteit.

-Ott a házunk. Látod kinn a faházikóm? Van benne egy hatalmas plüss maci, amit a bátyustól kaptam, de ő már nincs velünk. -szomorodott el szegény.

-Nem mondtad a neved .-guggoltam le hozzá

-Armin.

-Armin, szép név. Mi történ a bátyáddal, elköltözött? -próbáltam kedvesen meg tudni az igazat, hogy ne fájjon neki annyira.

-Hát nem igazán tudom, anya és apa egyik este folyton hívogatták, de nem vette fel a telefont. Aztán kettő bácsi jött hozzánk és a bátyust, azóta nem láttam. Tudom, hogy anyuék elüldözték otthonról, de te sem mutatkoztál be nekem.

-A nevem Mary. Nem is jelentkezett?

-Nem a bátyus nem szeretett otthon lenni, mindig kiabáltak vele. -a házuk felé nézett majd felkiáltott. -Anya! -oda futott és édes anyja karjaiba vetette magát. Lassan felálltam a guggolásból, Armin integetett. -Köszönöm Mary! -vissza intettem, édesapja egy fejbólintással megköszönte. Tényleg fura egy család. Sarkon fordultam és bevettem az irányt hazafelé. A járdán haladva Armin szavai csengtek vissza füleimbe. Minél jobban belemerültem a történetébe, annál jobban nem hagyott nyugodni, ahogy a bátyjáról beszélt és amit mondott kihullottak a könnyeim. Találtam a zsebemben egy szalvétát. A telefonomra lettem figyelmes, ahogy a kabátomba vibrált én meg észre sem vettem. Egy idegen szám hívott. Felvettem.

-Igen? -vettem egy nagy levegőt.

-Mary hol vagy? Mindenki aggódik érted, hogy hova tűntél. -megismertem a hangot.

-Liam? -szipogtam a telefonba, még mindig Armin szavai hatása alatt voltam.

-Igen .Istenem Mari te sírtál? Bántott valaki? Nyugi, Zayn hamarosan megtalál….Hol is vagy pontosan? -hadarta zaklatottan.

-Semmi bajom, most fordulok be az utcába. Jól hallottam, azt mondtad Zayn értem jön? -lepődtem meg, nem akarok elmondani neki semmit. Bár még nem volt alkalmam hosszú távú beszélgetést kezdeményezni vele.

-Igen. Ha jól vagy, akkor le is teszem. Szia. -rakta le gyorsan Liam.

Vissza tetetem a telefonom és elővettem a szalvétát. Letöröltem könnyeim, majd eldobtam az előttem lévő kukába. Hihetetlen mennyi bajt okozok. Ha haza érek mindenkitől bocsánatot kérek és megfogadom Liam tanácsát: Nem leszek ideges, élvezni fogom az életet. Bár csak tudnák azt ,hogy én milyen vagyok igazából. Igen is bulizós csaj vagyok, csak most itt van nálunk az a híres Brit fiú banda akikért oda vagyok és nem tudom, hogy viselkedjek előttük. Majd a turnén megmutatom nekik, milyen vagyok valójában. Megpillantottam egy alakot. Fehér kantáros nadrágot, piros kockás inget viselt. Ahogy közeledet kirajzolódott az arca. Zayn! A kantár fura volt, nem az ő ízlése inkább Louis-é. Elkezdtem magam nyugtatni, nem is tudom miért. Csak természetesen. Biztattam magam.

-Szia! Zayn! -vigyorogtam rá, mintha semmi nem történt volna, magam sem tudom honnan jött ez a hirtelen jókedv.

-Szia! -szokásos Zayn hangon szólt mély és komoly hang. -Mehetünk? -bólintottam egyet még mindig mosolyogva. A hosszú és fárasztó beszélgetésünk után elindultunk haza. Soha nem fogom megérteni és feldolgozni Zayn hangulat változásait. Tegnap még négykézláb mászott be a szobámba, halottat tetettve, most meg rá sem ismerek. Egy komoly ember lett belőle. Én vagyok hülye, vagy ő nagyon fura?

-Mért mentél el? -lasított le, de nem állt meg.

-Hát, én nem is… Túl sok minden történt. Louis, aztán Eleanor, Mark nagybátya, Armin története… -soroltam kimerülve.

-Milyen Armin? -kapta fel a fejét. Fura reakció volt ez tőle.

-Amikor kijöttem leültem egy padra a parkban, valami fura hangot hallottam hát követtem és rábukkantam Arminra. –kicsit kihangsúlyoztam. –„Nyolc” éves kisfiút aki egyedül volt elmesélte, hogy elszökött otthonról, mert a szülei veszekedtek. Aztán a bátyjáról kezdett mesélni, aki egyik este eltűnt nyomtalanul. A szülők hívogatták, de a srác nem vette fel a telefont, majd két ember, gondolom a rendőrség, jött hozzájuk azóta semmi hír róla. Armin panaszkodott arra is, hogy még most is sokat veszekednek a szülők. Kicsit elérzékenyültem, ezért szipogtam Liamnak a telefonba, ő meg azt hitte sírok. Szóval kijöttem egy kis friss levegőt szívni. -szippantottam egy mélyet a levegőbe.

-Igen tudom beszéltem Liammal, mondta azt is mennyire meglepődtél, hogy én jövök érted. -nézet előre üres tekintetével.

-Nem meglepett, csak másra számítottam. -tudtam kifogja mondani, hogy kire gondoltam bár most nem akarom hallani, azt a bizonyos nevet. Olyan szép az idő most, hogy még a gondjaimat is elfelejtettem egy kis időre, főleg azt ami Louissal volt. Nah tessék már rögtön rá is gondolok, miért nem tud ez a név egy kicsit békén hagyni?

-Mostanában sokat sírsz, vagyis amióta itt vagyunk. Nem lennék meglepve, ha nem akarnál velünk ezek után eljönni turnézni. -nézett fel az égre, felkaptam a fejem és megálltam.

-Ez hülyeség. Még akkor is veletek megyek, ha mindannyian megutáltok. Nem fogom feladni az álmom. -kijelentettem harciasan. Erre ő is megtorpant.

-Téged nem lehet megutálni, még ha idegesítő vagy is, sokszor kevered magad bajba, én még így is nagyon kedvellek. –halkult el a hangja. Tudtam, hogy igaza van, csak a bajt keresem, de az már engem idegesített, hogy nem szólt semmit. Az aszfaltot bámulta. Éppen meg akartam törni a csendet….

-Mary! Nem is tudom, hogy mondjam el neked… -újra abba hagyta, részemről kezdett kínos lenni ez a beszélgetés. –Szóval, csak arról van szó…nekem kellet volna felmennem meg vigasztalni téged nem Louisnak. Ha én menetem volna fel akkor nem belé lennél szerelmes hanem belém. Mary én… Én nagyon meg kedveltelek beléd szer….szerettem. Az összes hibáddal együtt szeretlek. Tudom jól nekem ott van Perrie neked meg Mark, és most Louis is össze zavart téged, de tudnod kell én mindig szeretni foglak. Ott leszek mindig a sor elején, vagy a végén, de rám mindig számíthatsz. -döbbenten néztem Zaynt, majd nem tudom mi ütött belém, oda ugrottam és átöleltem. Kezeimet hátulról a vállára raktam, éreztem a meglepődöttséget rajta. Kezeivel csak később kulcsolta össze a derekam, mikor meg hallotta a sírásom.

-Olyan nehéz. Nem akartam bele szeretni Louisba. Most annyira fáj, hogy látnom kell, majd ahogy felnevelik Eleanorral a kicsit és nem tehetek semmit, mert ők egy család lesznek. Nekem meg ott van Mark és őt is kimondhatatlanul szeretem, most meg te bevallod, hogy szeretsz, mikor neked is komoly kapcsolatod van. Ezzel csak nehezítesz, mert nem vagy közömbös a számomra. Te és Louis vagytok a kedvenceim a bandából, nektek a csillagokat is lehoznám az égről. Erre mind ketten szerelmet vallotok nekem. Nem bírom Zayn… Nem… Mind kettőtöket szeretlek. -jött rám egyre erősebben a sírás, Zayn pedig csak a hátamat simogatta.

-Tudom nekem sem könnyű. -szorított össze. Arrébb toltam. -Ezt hogy érted? -töröltem le könnyeimet.

-Lehet, hogy még csak két napja ismerlek, de felforgattad az érzéseimet. Nem csak Perrievel kapcsolatban, hanem a fiúkkal is. Mikor fel ment utánad Louis tudod mennyire nehéz volt nekem az az egy óra? Már azon gondolkodtam, mikor futok fel és rontok rátok és verem szét Louist. Lehet számodra vicces, de amikor lejöttetek Markot kerested, ezért rá kezdtem pipa lenni. Majd Liam mondta a csuklód, akkor éppen le akartam menni a drága Louissal beszélgetni. Egyre jobban elöntött a düh. Amikor leértem a lépcsőn Louis téged keresett, meg volt döbbenve, ezért először meg kérdeztem mi van…. aztán mondta a nagy hírt. Nem volt szívem még nagyobb fájdalmat okozni neked, de erről most ne beszéljünk, nem akarlak össze zavarni még jobban, azt meg végkép nem, hogy megutálj. Menjünk. -lassan elindult, hogy tudjam utolérni. Nem szóltam semmit. Tudom mit érez, de akkor is. Zayn valamit elindított bennem. Csak néztem, ahogy előttem sétál, majd megállt, hátra nézett és bólintott egyet a fejével, hogy mennyek. Elkezdtem szedni a lábam. Ennyire őszintének még nem láttam. Csak úgy a semmiből eszembe jutott, mikor bemutatkozott nekem. Életem legszebb pillanatai közé tartozik, ahogy állt előttem és nézet gyönyörű barna szemeivel. Hirtelen a mellkasomhoz kaptam. A szívem úgy vert mint ha 1000km-t futottam volna, leírhatatlan érzés fogott el. Nem bírt szűnni. Zayn hátra fordult és észre vette, hogy a mellkasomat szorongatom.

-Baj van? -felhúzta szemöldökét és hátra lépett.

-Csak…nem aludtam ki magam. -bólintott egyet és mentünk tovább. Nagyon szorított a mellkasom. Egyre nehezebben vettem a levegőt, már a lábaim nem bírtak el, minden kezdett elmosódni.

-ZAYN! -kiáltottam fel.

4. rész (Mozgalmas este és a nagy hír)

Kiléptem az ajtón. Sokkolt a látvány ami fogadott. A fiúk össze vissza futkároztak a szobákban és folyamatos azt kiabálták „akkor is elkaplak …mindjárt megvagy” , mint az alsó tagozaton egy osztálykirándulás. Még mindig csak álltam és nem tudtam reagálni a látottakra. Niall és Harry észrevették, hogy őket figyelem. Megálltak felém fordultak és az arcuk hasonló formát vágott, mint az enyém. Az arckifejezésemet az fokozta, hogy Louis és Zayn kikukucskáltak az ajtóm mögül és négykézláb kimásztak, közben ló hangokat adtak ki. Észre vettek engem. Rögtön felpattantak és lehajtott fejjel, halkan röhögtek.

-Szóval…. Őőő szabad a fürdőszoba ??? -kérdezte Harry a haját túrva. Nem tudtam mit szólak még mindig le voltam fagyva.

-Szabad. -kicsit mérgesen mondtam. Egy darabig néztem Harryt, aztán Louist hallottam miközben annyira elkapta a röhögés, hogy letérdelt a földre és a hasát szorongatta. Ezek nem normálisak, mi jön még? Zayn is letérdelt. Azt hittem segíteni akar neki, de tévedtem. Elkezdte csiklandozni, Louis már levegőért kapkodva nevetett. Harry és Niall egymásra néztek, majd egy hirtelen mozdulattal rájuk ugrottak, mint egy ember rakás. Ehhez a rakáshoz Liam is csatlakozott, aki nem bírta türtőztetni magát. Ebből kialakult egy One Direction rakás. Nem hittem a szememnek, én nem így ismertem meg őket azt hittem ők komolyak, „felnőtt”emberek. Megráztam a fejem és jobbnak láttam, ha bemegyek a szobámba. Becsuktam az ajtót, de még mindig hallottam Lou nevetését. Nem mintha nem tetszene a nevetése, csak ez nekem sok volt. Megszárítottam a hajam, letettem hajszárítót az asztalomra, ahol megpillantottam Mark telefonszámát. Fogalmam sem volt milyen úton kerülhetett fel ide. Lefeküdtem az ágyamra, fogtam a telefonom és tárcsáztam a számát.

-Halló!?- Szólt bele Mark a telefonba.

-Szia Mary vagyok.

-Ó szia. Mizu? Bocsi hogy csak úgy elmentem.

-Hát igen azért szólhattál volna. -kicsit viccesen kezdtem kiosztani.

-Nem akartam zavarni láttam jól elbeszélgettél Louissal, mivel több, mint egy órát fenn voltatok. -hangján tisztán lehetett hallani a fájdalmat. Nem esett jól neki a Louissal való beszélgetésem. Kezdett lelkiismeret furdalásom lenni. Neki már az fájt, hogy beszélgettem vele, ha megtudná a csókot vagy össze roppanna, vagy agyonverné Louit.

-Hát nem volt semmi különös elmondta, hogy nem jönnek ki jól a barátnőjével, ettünk egy kis csokit. -nem esett jól a hazugság. -És mi volt az a nagy OK, hogy itt hagytál egy szobába Louissal? –nevettem el magam a végén.

-A nagybátyám korházba került. Összeesett a konyhában és órákig nem tért magához egyszer felkelt a nevemet mondta, majd kómába esett. Az orvosok bíztatnak minket, hogy ez csak ideiglenes, pár nap és felébresztik a kómából. Louissal vagy egy szobában? Elmenjek? –a hangja televolt szomorúsággal és féltékenységgel.

-Sajnálom majd elmegyek és…

-Elmész?? Majd elmegyünk ketten. -vágott a szavamba.

-Elmegyünk. Ami Louist illeti szerintem, ha így folytassák fél óra múlva hulla fáradtak lesznek. Három perc alatt óvodát csináltak a házunkból. -vihogtam a telefonba.

-Szóval felcsaptál óvónőnek. –végre ő is nevtetett.

-Hahaha nagyon vicces. –megdermedtem az ijedségtől, mikor Louis berontott az ajtómon és behúzta Zaynt a padlón(mint egy halottat).

-Mi ez a ricsaj? - kérdezte kiabálva Mark

-Szerintem most leteszem, mert a csimpánzok szétrámolják a szobámat. Szia szép álmokat… ja és nagyon Szeretlek. -letettem a telefont, de mint egy robot úgy mozogtam. Louis és Zayn a „Szeretlek ” szóra felfigyeltek.

-Mark volt az? -tápászkodott fel Zayn a földről.

-Igen, de sajnos nem tudtam vele beszélni. -néztem anyai szigorral a fiúkra.

-Sajnáljuk Mary. –Louis kék szemeit rám szegezte egy pillanatra megállt bennem a levegő, majd vissza tértem a témához és újra mérges lettem.

-Egyáltalán mi ez az állat kert? -pattantam fel az ágyról –Nem hiszem el Louis, hogy 21 éves fejjel nem tudsz normálisan viselkedni. Nem is otthon vagytok. Egy teljesen idegen hely ez számotokra, ez nem zavar??Egy hotelban is ezt csinálnátok? El sem tudom képzelni, hogy otthon mi mehet nálatok. -már a kiabálás szélén voltam, egyszer csak mit látok? Apa egy Western filmbe való jelenetet utánoz Liammal. Apa a serif Liam pedig a ló. Még kalapja is volt, a „lónak” pedig kantárja amit egy cipőfűző valósított meg. Nem is tudom elmondani akkor mit éreztem, előbb szóltam rá Louisra, hogy 21 éves, meg minden erre apa itt lovacskázik Liam hátán.

-Apa te mégis mit… -nem tudtam befejezni, mert jött a következő sokk. Megláttam anyát. Kivolt kötve a lépcsőhöz. Harry és Niall apát „lövöldözték”. Louis idegesen mutogatott Zaynra, mikor Harry rájuk lőtt. -Hééé Zayn már halott! mi már a mennyországban vagyunk.

-Ja. Bocsi Lou, nem tudtam. Kéne valami tábla, ami mutassa, hogy ez itt a menny. Akkor nem lövöldözném a halottakat. -mutatott a szobám ajtaja fölé Harry. Mielőtt bármit is mondhattam volna Zayn az állát simogatta az ujjaival. –Hmm… milyen kreatív ötlet. -nézett komolyan Harryre.

-Mi? Tisztába vagytok vele hány óra van? Már elmúlt éjfél. A szomszédokra nem gondoltok? Akkora ricsajjal vagytok, hogy a szomszéd kisfiú, aki tegyem hozzá nincs 5 éves, biztos nem tud aludni tőletek. -osztottam ki mindenkit egy perc alatt.

-Igaza van! Max oldozz el és mennyünk aludni, holnap hosszú napunk lesz. -helyeselte anya.

-Akkor vége a bulinak srácok. -vette le apa a kalapját csalódottan.

A fiúk egyszerre jajgattak fel és bementek a szobájukba. Harry elment fürödni, Louis pedig maradt a szobában. Leült az ágyra végig engem nézett üres tekintetével.

-Jók legyetek, ezt neked mondom Louis. -szólt Zayn kicsit haragtartó arccal, mintha haragudna Loura valami miatt.

Megvonta a vállát és közben folyamatosan, már-már bámult engem.

-Mit nézel annyira?

-Egy angyalt, mivel a mennyországban vagyunk. -kuncogott lehajtott fejjel.

-Na jó én ezt már nem bírom, mért nem tudsz felnőni? Olyan nehéz? Nem unod még ezeket a gyerekes viselkedéseidet? Esküszöm egy ovis megfontoltabb, mint te. Annak még jobban örülnék, ha észre vennéd, hogy van barátom és nem bókolgatnál össze-vissza. Neked is meg van a saját utad és nekem is. Ne térj le minden egyes kanyarba. Azt a csókot meg vedd úgy, mintha meg sem történt volna, ha akarod tudni én már túl tettem magam rajta és remélem soha nem lesz több ilyen alkalom, mert egyszerűen már megutáltatod velem az egész One Directiont. -kirohantam a szobámból becsaptam magam után az ajtót. Harry éppen akkor jött ki a fürdőszobából egy szál törülközőben.

-Valami probléma van? Kiabálást hallottam. Jól vagy? -meg akarta igazítani egyik tincsét, ekkor a törülköző leesett a földre. Én már csak a hirtelen mozdulatra lettem figyelmes, mivel a padlót bámultam. Harry Louis legjobb barátja és én meg vele kiabáltam, szinte nem is ismerem. Hihetetlen mit meg nem engedek magamnak.

-Én akkor most megyek is. -hadartam el zavartan és lefutottam a lépcsőn, mivel hallottam az ajtót nyitódni nem akartam, hogy Louis meglásson minket. Még valami rosszra gondolna, meg nem is akartam vele beszélni. A lépcsőn lefelé annyira siettem, hogy közben nem a lábam elé néztem, hanem hallgattam az ajtót. Felnéztem a lépcső tetejére meg pillantottam Louist, aki engem bámult és ekkor nem figyeltem magam elé. Nem vettem észre gyűrődést a szőnyegen. A lábam elakadt benne, én meg kiterültem mint egy béka. Pedig már csak kettő lépcső fok lett volna. A két fiú szó nélkül lefutottak nekem időm nem volt felállni mire ők leértek.

-Istenem nem esett semmi bajod?? Gyere segítek felállni. -felállított majd körbe tapogatott nincs-e valamim eltörve. Amikor a ball csuklómhoz ért felkiáltottam. Felhúzta a felsőmet, egy hatalmas zúzódás volt a csuklómon ami rögtön elkezdett vérezni.

-Van elsősegély doboz a házban? -kapkodott Lou

-A konyhában első szekrény jobbról. -válaszoltam fájdalmas hangon. Oda vezetett a konyhába, leültetett, mintha halálos beteg lennék, de kedves volt tőle. Előszedte a dobozt kivette a fertőtlenítőt és a kötszert.

-Ez most fájni fog. -jelentette ki, majd lefertőtlenítette a sebemet, nagyon fájt, ezért párszor fel szisszentem.

-Rendben akkor most bekötöm, szólj ha szoros. -nem értem, hogyan tud ennyire kedves lenni hozzám, hisz az előbb veszekedtem vele. Most még is olyan, mintha semmi nem történt volna, mintha a csók sem történt volna meg. Ostoba voltam, hogy azt mondtam neki „megutáltatja velem az One Directiont” meg „én már túl tettem magam rajta és remélem soha nem lesz több ilyen alakalom”, pedig az a csók annyira jól esett. Kell nekem Louis, mint sivatagban a víz, de barátom van és ami Markot illeti nem szakíthatok vele most, mikor a nagybátya korházba került, aki segített neki mindenbe most én vagyok neki a támasza nem tehetem meg vele azt, hogy cserben hagyom.

-Ááááúúú. -kiáltottam fel. Louis erre felkapta a fejét és lazábbra kötötte be a kezem. Mikor befejezte kaptam rá egy puszit. Gyengéd volt az a puszi, még is belefájdult a kezem. Olyan aranyos volt Louis nem akartam jajgatni, elrontani ezt a pillanatot.

-Jól vagy? –jött le Harry a lépcsőn, előbb eltűnt. Láttam, hogy mért. Lecserélte a törülközőt egy csillagos alsónadrágra. Harry részéről ez már haladás. Oda sétált elénk meglátta a kezem, nem is tudom mi ütött belé.

-Ugye nem súlyos, nem kell mentőt hívni ?? Apád megöl minket, ha itt hagysz bennünket. Kérlek még fiatal vagyok a halálodhoz. -egy pillanatra megállt aztán egy kis gondolkodás után halkan az mondta. -És a sajátoméhoz, -nyelt egyet nagyon komoly arccal szegényke. Louis viszont kiröhögte.

-Jaj ne hülyéskedj gyere felkísérlek. -kacsintott hátra Lou és felmentek. Harry nagyon súlyos eset lehet. Hehe úgy viselkedett, mint egy ovis. Ovis…Louis is ilyen és őt lekiabáltam, pedig csak önmagát adja. Mekkora barom vagyok. Egyszer csak Liamot pillantottam meg. Mosolygott rám, míg meg nem látta a csuklóm.

-Ne is kérdezd, éppen Louis elől menekültem és, valahogy leestem a lépcsőről Tudom nem kell mondanod nagyon béna vagyok. -válaszoltam mielőtt Liam kérdezhetett volna.

-Nagyobb bajod nem esett? Mért is menekültél Louis elől? -érdeklődött

-Semmi más bajom nem esett, csak veszekedtem vele. -nézett rám Liam bambán. -Na jó én kiabáltam vele, ő meg csak ült némán. Majd rácsaptam az ajtót, mert féltem, hogy megmondja az igazat rólam.

-Milyen igazat? -kíváncsiskodott és elvett egy almát az asztalról, megkínált, fejet ráztam, majd folytattam szomorú és remegő hangon.

-Hát azt, hogy én egy elkényeztetett, gazdag ribanc vagyok. Aki akkor kiabál mikor csak akart és akivel csak akar. Még az One Directiont sem veszi figyelembe, velük is amikor kedve van neki áll nyeríteni. -Liam inkább letette az almát.

-Nem vagyunk Istenek Mary. Mi is emberek vagyunk.

-Sámomra azok vagytok, bár nem így mutatom.- szégyeltem el magam.Liam oda jött a kezemre ügyelve át ölelt.

-Nem vagy olyan , mint amilyenek beállítod magad. Szerintem te egy mosolygós csaj vagy, csak most fel vagy zaklatva. Tegnap édesapáddal, ami volt azt teljesen megértem. Nem egy leányálom, ha valakivel nem foglalkoznak eleget, de ma amikor hülyéskedtünk... Nem értlek legalább egy picit engedd el magad csak úgy elmondom, hogy tudd Louis azért nem szól ránk soha, mert nem akar felnőni. „Kis fiú örökre!!” Ezt ő mondta. Nem tudom mennyit hallottál a Twitteres ügyről, amikor Louist a saját rajongói támadták a viselkedése miatt. Ezért csodáljuk Lout annyira erre az egészre annyi volt a reakciója ,hogy megvonta a vállát, elkapta Harry kezét és elkezdtek tangózni közben azt kiabálta: „Bolondok halálig és azután!!!” Vicces jelenet volt, teszem hozzá Harry nem tud tangózni, de ezzel az egész ügy el is volt felejtve. Louis Tomlinsont nem lehet akármivel a padlóra küldeni. Szerintem beszélj vele, mond el neki a problémád nem olyan hülye megfog érteni, sőt meglátod majd milyen megértő. - befejezte és elindult fel. -Jah és ha valami baj van vagy beszélni akarsz valakivel én itt vagyok –fordult vissza. Liam felment egyedül maradtam a konyhában. Fura érzés volt. Annyi minden ment le bennem egy nap alatt, hogy nem tudok mit hova rakni. Amint vissza jön Lou beszélni fogok vele, ha elmegyek velük turnézni akkor nem tehetem meg, hogy nem beszélek vele. Meg egyszerűen lehetetlen lenne. Meg pillantottam Louist éppen jött le a lépcsőn.

-Na sikerült sikerült elaltatnom. Képzeld azt akarta, hogy hívjalak fel és mesélj neki valamit. Nem tudom mi baja van, szerintem nagyon bele van zúgva a barátnődbe, Alexisbe. Akkor szokott ilyen lenni, de hiába én vagyok a bátya és az apja is egyben, vigyáznom kell rá. -mosolyogva leült mellém és a kezemet figyelte.

-Biztosan. Louis beszélnünk kell. Amióta itt vagytok nagyon idétlenül viselkedem. Tudod nem minden nap jönnek hozzánk olyan emberek akikért rajongok, meg féltem attól, hogy ha kislányos leszek nem fogtok velem foglalkozni, apa is mindig ezt tette. Igazából a legnagyobb félelmem, hogy beolvasol nekem, mennyire elvagyok kényeztetve. -megkönnyebültem, de ennek a beszélgetésnek még korán sincs vége.

- Jaj már nem vagy ilyen, csak tegnap… Nem tudom, nem ismerlek számomra furcsa volt amit alakítottál. Tudod Mark szeretett volna felmenni utánad Zayn közbe vágott ő szerettet volna menni, ekkor én felálltam és kijelentettem „Akkor megyek én a szavak embere!”. Elindultam a szobád felé, Zayn soha nem tudott halkan motyogni ezért volt szerencsém hallani „Loui meg a szavak cch” Csak mosolyogtam és mentem tovább mivel tudtam, hogy féltékeny. Fent az helyett, hogy én vigasztaltalak volna te ápoltad a lelkem. Ma nagyon megleptél, azt hittem bulizós csaj vagy aki minden hülyeségben benne van, bár lehet , hogy az a baj mi ismerősök vagyunk, és te meg csak ismeretlen személyek előtt tudsz kibontakozni. Én nem vagyok rólad rossz véleménnyel. Sőt! Szerintem egy nagyon aranyos csaj vagy, csak nem tudsz lazítani, vagy tudsz csak nem velünk. Próbálj meg olyan lenni mint mi. Én is gyerekes vagyok és még így is van 4 húgom és 4 öcsém. A fiúkra gondolok ezzel az 1D-ből. -hagyta abba és egy fél mosolyt villantott az arcára. Igaza van mért van az ,hogy nem tudom elengedni magam, mostantól önmagam leszek, hisz nem minden nap alszik nálunk az One Direction.

-Buli van- ugrottam fel és felpörögve indultam a lépcsők felé. Azok a veszélyes lépcsőfokok felé.

-Hova mész? -vette elő közbe a telefonját.

-Elmegyünk bulizni felhívom Markot és Alexsist. –igazán Mark teljesen kiment a fejemből, csak úgy letettem neki a telefont, vagyis elköszöntem, de az nem volt az igazi. Majd megláttam Louist lankadt a lelkesedésem. Vissza mentem hozzá az arca tele volt fájdalommal. Szörnyű volt látni, hogy pillanatok alatt össze tört és nem tudtam az okát. Lehajtott fejét felemeltem –Mi a baj? -szótlanul ült, a szeme újra a padtót bámulta. A telefonját nyújtotta nekem egy sms-t kapott Eleanortól. Gondoltam milyen aranyos, hogy gondolt Loura. Sajnos nem ilyet írt. Míg olvastam Louis felment. „Kedves Louis nem bírom én ezt tovább, az nem kapcsolat, hogy nem vagyunk együtt. Tudom megígértem örökké együtt leszünk, de ennek most vége ez így nem megy ne haragudj, de szakítok (barátok)”

Nem tudtam, hogy reagáljak. Én úgy tudtam, hogy ez a csaj egy főnyeremény. Nem tudom láttam-e már olyan bunkó embert aki sms-ben szakít a barátjával, főleg ők már évek óta együtt vannak. Szánalmas. A telefon elkezdett vibrálni a kezemben. Eleanor hívta. Bepánikoltam, nem tudtam mit tegyek. Felvettem.

-Haló! -szóltam bele félve.

-Te ki vagy? Louis hol van? -zavart hangon beszélt. Még nem hallottam Eleanor hangáját, de tisztán kivettem a hangjából, hogy buliban van, és ittas állapotban. -Mary Kinsey, ha Louist keresed semmi esélyed vele beszélni nem kíváncsi rád. Hogy lehettél ennyire bunkó sms-be szakítasz vele? Még azt sem érdemled meg, hogy tudd a telefonszámát . –már megint kiabáltam. Ez valami új hobbim lesz lassan.

-Ehhez neked semmi közöd! Add oda Louist vagy felhívom Harryt és annak nem lesz jó vége. -fenyegetőzött. Belegondoltam, egy kicsit szánalmas, hogy ilyenekkel fenyegetőzik, de Harryt olyan nehezen lehetett elaltatni. Meg szegény már alszik és ez meg kitudja miket mondana rólam. Meg adtam magam. Felvittem a telefont. Lou a szobában szomorkodott, fájó szívvel odaadtam neki a telefont.

-Louis, Eleanor keres, azt mondta hozzam fel különben Harrynél fog próbálkozni.

-Köszönöm!- suttogta és kivette telefont a kezemből. Jobbnak láttam, ha most nem vagyok bent a szobában, ezért fura lehet, de felmentem a tetőre. Egy kis létra vezetett felfelé, végén egy ablak, ami egyenesen a tetőre nyílt. Ide szoktam jönni, amikor apa és anya veszekednek, vagy valaki olyan jön hozzánk akivel nem szeretek együtt lenni. Meg már a vihar is elállt. Kicsit vizes volt a tető. A kilátásra ma sem lehetett panaszkodni. A város fénye mint mindig, most is fényeiben pompázott. Szép idő is van, az utca is csendes, itt csak akkor van egy kis forgalom, mikor munkába indulnak a szomszédok. Szeretek itt lenni, nyugalom van lehet gondolkodni. Szegény Louis most biztoson padlón van, ott kellet volna maradnom. Nem könnyű, ha valakivel szakítanak, főleg telefonba. Most, hogy Louis és Eleanor szét mennek mi lesz velem és Markkal?! Hirtelen egy érzék kapott el. Bizonytalanság!!! Louis egész biztos rám fog mozdulni. Az az igazság, hogy mind kettőt szeretem. Ha Louissal vagyok akkor csak úgy repül az idő, plusz még romantikus is. Mark pedig olyan rossz fiús és rengeteg mindenen ment keresztül, nem kis dolog, ha valaki árván cseperedik fel. Nem tudom mi legyen, ennyire még nem voltam soha tanácstalan. Hanyatt feküdtem és arcomat a kezembe temettem. A sírás határán voltam,de nem láttam értelmét ilyen miatt sírni. Aztán amikor fel akartam ülni, levettem kezem a szememről, azt hittem szívrohamot kapok. Liam arcát pillantottam meg. Gyors reakcióval felültem.

-Bocsi nem akartalak megijeszteni, de odabent téged keresnek. -próbált nyugodtan beszélni, de én még mindig a pillanat hatása alatt voltam.

-Honnan tudtad, hogy itt vagyok, és ki keres vagy mi?? -össze vissza hadartam.

-Hát Louis beszélt Eleanorral…

-Tudom szakítottak. -vágtam szavába -Beszéltem vele. -fejeztem be a mondatom és nézegettem a csillagokat.

-Te beszéltél vele? Akkor tudod a jó hírt. Hát nem csodálatos? Ráadásul már két hónapos nem tudom ,hogy tudta eltitkolni, nem is látszott rajta. Bár Louis lecseszte, hogy ilyen állapotban ivott. -örvendezett Liam.

-Mi? Milyen két hónapról és milyen állapotról beszélsz és egyáltalán kiről?? -idegesen néztem rá. Ott kellet volna maradnom Louis mellett.

-Hát Eleanor kisbabájáról. -amint ezt kimondta össze szorult a torkom -Azt mondtad beszéltetek. Miről volt a szó, ha nem erről a csodás hírről? -egy hang nem jött ki a számon csak bámultam előre. -Mary jól vagy? Minden rendben? -ránéztem, egyenesen bele a barna szemébe, próbáltam erős maradni, de eltörtem. Megadtam magam. A nyakába ugrottam és könny zápor borította be arcom, csak egy mondat jött ki a számon „Szeretem. Nem lehet gyerekük nem …..neeem”. Liam folyamatosan nyugtatgatott és egyre szorosabban ölelt. A szíven apró szilánkokra tört, mintha pisztollyal lőttek volna meg. Percekkel később lenyugodtam.

-Jobb már? Nem vagy rosszul? -ráztam meg a fejem és letöröltem könnyeimet  

-Annyira szeretem Markot és Louist is, de most az egyiket akaratom ellenére elvesztem. Én meg előtte kiabáltam Eleanorral, mivel sms-ben szakított Louval ő meg azt mondta, ha nem viszem fel a telefont Louisnak akkor Harryt fogja felhívni. Féltem valamit mond rólam és hamarabb hinne neki mint nekem. Olyan zavaros volt az egész. Most meg azt mondod két hónapos terhes. -kezdtem újra pityeregni. Liam újra átölelt, majd javasolta, hogy mennyünk be. Indult a létra felé.

-Ne! -szóltam rá. -Ott mindenki lát. Gyere utánam, a szobám ablakán bemászunk, ott biztos nincs senki. -másztam négykézláb. Oda értünk Liam mászott be elsőnek éppen utána akartam menni, mikor meghallottam ,hogy beszél valakinek és nem nekem. Bekukucskáltam, megláttam Louist elkezdtem hallgatózni.

-Louis te? -zavartan habogott Liam

-Én? Én itt vagyok a szobába ahova ki lettem osztva, de az már érdekesebb kérdés, hogy te mit keresel itt? És az új közlekedési stílusod. Mi van te már nem elégedsz meg az ajtókkal? Van még ott valaki? -indult el az ablak felé, én feljebb mentem, hogy ne vegyen észre. Liam hála az égen közbe szólt. -Csak én voltam. –fogta meg Lou vállát. -Éppen Maryt kerestem. -engedte el a gyanakvó Lout.

-Megtaláltad? -kérdezte aggódó arccal olyan aranyos volt. Liam fejet rázott. –Értem. Annyira rosszul érzem magam a pici miatt is. Meg az az igazság, hogy mind kettőjüket szeretem. Eleanort is és Maryt is. Meg már egy csók is elcsattant köztünk.

-Mi??Louis te normális vagy? Arra nem gondoltál, hogy mind kettőtöket kétségek közé szorítod? A lányokkal mi lesz? Marynek igaza volt, te nem tudsz felnőtt fejjel gondolkodni pedig most, hogy apuka leszel igazán megkomolyodhatnál egy kicsit. Eleanornak nincs szüksége két gyerekre! Egy is sok lesz neki. -emelte fel Liam a hangját. Hallatszott, hogy nagyon ideges.

-Apa, apa. –ismételte Lou komolyan. – Mary még nem is tudja. El kell neki mondanom és azt is ,hogy azt a szakítós üzenetet egy csaj írta, aki halálosan szerelmes belém és elvette Eleanor telefonját. -rázta meg fejét.

-Nah gyere mennyünk le, már biztos éhes vagy. Hamarosan lesz reggeli. -kitessékelte a szobámból, majd intett egyet jelezve, hogy mehetek. Az ajtó csukódásra kinyitottam az ablakot és bemásztam. Elhatároztam, hogy sétálok egyet, kiszellőztetem a fejem. A szekrényemből kivettem egy lógós barna farmert amin egy aranyos csat volt. Egy pántos felsőt és mellé egy kabátot. Lefutottam a lépcsőn egyenesen ki az ajtón, senki nem vett észre. „Remek”. Az utcánk végén található egy játszó tér és egy park. Leültem egy padra és elkezdtem kotorni az agyamban. Louis, Mark, Louis, Mark... Percekig, csak ez a két név járt a fejemben.

3. rész (Vacsora és a vallomások)

Lementünk reggelizni apu elemet fürödni én pedig rendeltem három pizzát egy 4 sajtosat, Hawaiit, sonkás gombásat. Mark lekapta a felsőjét, nem tudtam hova nézzek olyan zavarban voltam. Egy pántos felsőben állt a pult mellett, a vállán észrevettem egy kínai írást alatta egy mosolygós smileval.

-Az meg mi? - kíváncsian nézegettem

-Egy tetoválás az van ráírva „Mindig van remény ”, tudod nekem nem volt könnyű életem. A szüleim korán meghaltak 11 éves koromig árvaházban nevelkedtem. Aztán a nagybátyám kihozott, ő egy milliomos, cége is van valami modelleket készítenek fel. Szóval 14 éves voltam, amikor előhoztam a rosszabbik énemet. Elkezdtem cigizni, inni, majd drogozni. Mind azért, mert megtudtam mért is haltak meg a szüleim. Éppen engem vittek volna haza az egyik ismerősünktől. Én még csak 5 éves lehettem és egy ittas sofőr vezetett egy hatalmas busszal. Kanyargós úton jöttek és egy kanyart nem tudott bevenni a sofőr, ez a szüleim kárára ment. Azt mondta a nagybátyám, hogy apu rögön meghalt, anyu viszont nagyon erős volt sokat küzdött az életbe maradásért, de másnap reggel ő is meghalt. Annyi düh volt bennem mikor ezt megtudtam, hogy rögtön megakartam ölni azt a csávót aki végzett a családommal. Egy évre rá meg is találtam, hetekig figyeltem, mindent megtudtam róla, családja volt, gyerekei , háza, munkája. Ő élte szépen az életét. Egyik este a haverokkal ittunk egy kicsit, elmentem a sofőr házához. Megvártam míg haza jön a munkából, én már az ajtó előtt vártam őt, meglátott kapucni volt a fejemen. Kedves volt „segíthetek valamibe?”. Én meg némán levettem kapucnimat a fejemről, majd mélyen a szemébe néztem és válaszoltam „Igen. Adja vissza a szüleimet!” erre ő annyira megijedt, hogy megpróbált elfutni, de előlem nehéz. Utána futottam, földre rántottam és elkezdtem ütni teljes erőmből. Folyamatosan azt kiabálta „Gondolj a gyermekeimre!” mikor ezt meghallottam elkapott az ideg felrántottam a földről, mint egy rongyot és a szemébe nézve ezt kiabáltam „Maga gondolt a szüleim életére?”, majd vissza dobtam a földre, visszavettem a kapucnimat és haza mentem. Másnap rendőrök zörögtek az ajtón, mivel nem voltam 18, fél évre javítóintézetbe küldtek. A nagybátyám újra eljött értem és visszahozott az életbe. Csodálom a kitartóságát. Ez változtatott meg. Csak a tanulás volt fontos. Néha járok bulizni, de nem viszem túlzásba. -szomorú tekintetét egy almára szegezte, szívem majd megszakadt, én vagyok kiakadva mert a szüleim elváltak és az apán nem foglalkozik velem annyit. Szegény Mark annyi mindenen ment keresztül. Kezemet az arcára raktam és magam felé fordítottam.

-Borzalmas dolgokon mentél keresztül, de én itt vagyok neked, mostantól mindig itt leszek és számíthatsz rám. -fájdalmas mosolyt erőltetett az arcára, majd megcsókoltam. Apa már végzett, felöltözve oda jött hozzánk. Hallottam a pizzást. Fogtam a bukszám és kimentem. A cipőmet készültem felvenni, mikor megpillantottam egy ismerős arcot. Alexis megkísérelt lejönni a lépcsőn. Mink két kezével a korlátot szorította, úgy nézett ki mint egy 300 éves élő halott. Nem tudtam levenni róla a szemem annyira furán nézett ki. Gyorsan kimentem a pizzáért. Három pizzás dobozzal a kezembe álltam előtte és nem tudtam mit mondani.

-Aludj ma is nálunk, Mark is itt alszik, ha akarod beszélek a szüleiddel.

-Köszi Mary. -rekedt hangon szólt.

Bekísértem a konyhába, ahol apa és Mark nevettek. Félelmetes, mennyire jó haverok lettek. Bár örülök neki, de ez akkor is fura. Mind ketten meglátták Alexist, úgy néztek, mint foci meccsen gólhelyzetkor.

-Jól vagy Alexis olyan…hogy is mondjam, furán nézel ki. Minden rendben vagy? -aggodalmaskodott apa.

-Jaj, jól vagyok. Ezt teszi velem a kialvatlanság. -legyintett a kezével és leült enni.

Amíg mi ettünk, apa felhívta anyát a vacsorával kapcsolatba. Megreggeliztünk Mark hazament átöltözni és már ruhát is hozott magával, mert apa annyira jó fej volt, hogy megengedte az itt alvást, meg anyának is be kell mutatnom. Egész napom azóta hogy Mark elment, csak a takarításról és a készülődésről szólt. A ház már csillogott-villogott. Alexisel felmentünk elkészülődni. Anya hangját hallottam lentről, lementem éppen az ételeket hordta be. Soha nem fogom megérteni anyát, még egyszer sem főzött nálunk, csak a saját konyhájában képes igazán jól főzni. Lefutottam és egyenesen a nyakába ugrottam már egy hete nem láttam. Segítettünk megteríteni Alexisel. Éppen leültünk volna, amikor a csengő hangját hallottuk Alexisben még volt annyi energia, hogy ajtót nyisson. Niall intelligensen köszöntött, majd evésre készen állva leült az asztalhoz. Liam egyenesen apához ment és egy borítékot adott neki. Zayn a tipikus rossz fiús tekintetével engem nézett. Louis próbálta felvidítani, de reménytelenül próbálkozott. Alexis éppen Harryvel beszélgetett. Ahhoz képest mennyire görcsösek voltak a bemutatkozáskor most nagyon lazák voltak. Leültünk, már majdnem neki álltunk enni, akkor eszembe jutott Mark aki még mindig nem érkezett meg. Mit tegyek? Nem ehetünk nélküle, az nagyon furán jönne ki.

-Kicsim várunk még valakit? -fordította anya a fejét a mellettem lévő üres helyre.

-Hát igen. Ami azt illeti egy nagyon fontos személyt. -jelentettem ki határozottan. Louis rám szegezte tekintetét, azt hittem megöl a szemivel. Zayn is követte Lou példáját. Nagyon rosszul éreztem magam, kellemetlen helyzet volt, de végre megszólalt a csengőnk felpattantam a helyemről. –Mark! -kiáltottam fel.

-Ki az a Mark? -súgta Louis Zaynnak, aki flegmán megvonta a vállát. Én elindultam kinyitni az ajtót, tükörben megigazítottam a hajam. Az ajtóban Mark állt egy hatalmas csokor rózsával, egy szálat kihúzott belőle végig simította az arcomat puha vörös rózsa szirmokkal.

-Ezt neked hoztam, a csokrot pedig édes anyukádnak. –huncut molyos kerekedett az arcán.

-Aranyos vagy, de nem kellett volna. -csókoltam meg, majd a nappaliba kísértem. Sok szempár mind ránk szegeződött. Kínos volt.

-Hát. Ő itt a barátom Mark Lewin. Anya neked szerettem volna bemutatni, de ha már mindenki itt van… -fordultam anya felé, közben a számat harapdáltam. Louis feltűnően összebeszélt Zaynnal és furán kezdtek nézni Markra. Nem tudom mi a bajuk.

-Örvendek, hogy megismerhetlek az én nevem Bella Kinsey. –kedvesen nyújtotta a kezét. Mark viccesen kezet csókolt anyunak, majd át nyújtotta a csokrot.

-Fogadja el ezt a csokor rózsát. -zavartan állt szegényem.

Anya meghatottan bólintott, majd a virágokat elhelyezte egy kínai vázába. Mark leült mellém láttam Niall arcán a megkönnyebbülést, hogy már ehet. Nekem nem volt étvágyam, mert a két előttem ülő fiú úgy nézett rám, mint ha embert öltem volna. Aztán az unalmas beszélgetések kezdtek érdekesebb témára terelődni.

-Szóval srácok mik az elképzeléseitek? -fejezte be apa a vacsorát és körbenézett a fiúkon. Eközben anyuval leszedtük az asztalt.

-Hát ezen mi még így nem is gondolkodtunk. Csak szeretnénk, ha a stáb követne minket a turnénkon ez a lényeg a többit magukra bízzuk. Csak a barátnőinket ne keverjék bele. -aggódóan nézett Liam.

-Rendben nyugi Danielle nem lesz belekeverve, mikor kezdődik a turnétok? -vette elő a noteszét.

- Jövő hét csütörtökre szólnak a repülő jegyek. A turné közben még egy videoklippet is szeretnénk forgatni „One Way Or Another” címmel. -osztotta meg ötleteit apával. Én és Mark leültünk a kanapéra, felkapcsoltam a TV-t,de bár ne tettem volna. Véletlenül pont a foci meccsre tettem. Minden élőlény, aki volt a házban, mind a TV elé jött. Jobbnak láttam felállni és hozni be chipset és sört. Niall a chipset látva kikapta kezemből a tálat, elkezdte egyedül enni.

-Hihetetlen vagy. Most ettél meg 5 adag főételt és 3 desszertet, ezek után még fér beléd valami??? -döbbenten néztem, ahogy ette a chipset.

-Szeretem a kaját. -vágta rá.

-Azt látom meg a hasadat is. –nevettem rá hangosan. A tálakat letettem az asztalra.

-Apa akkor most ez hogy lesz???- néztem fel apára, mivel már a kanapé foglalt volt, leültem Mark lábai elé.

-Elutazok a fiúkkal pár hónapra, elmegyek turnézni. -nevette és közben erősen koncentrált a meccsre. Nagyon mérges lettem apára, hogy csak így kinevetett. Eszembe jutott , ha elmegy megint egyedül hagy, ahogy mindig is szokta, ezt nem hagyhattam szó nélkül.

-Persze megint itt hagysz minket. Nálad ezek alap dolgok, neked a munka az első. - törtem ki, nem is tudom mért tettem egyszerűen csak így láttam jónak.

-De kicsim… -próbált szóhoz jutni, de nem engedtem, folytatattam tovább a mondani valómat.

-Ne. Már elegem van abból, hogy folyton elcsitítotok. Nem vagyok, már nem vagyok 10 éves. Mikor volt úgy, hogy elmentünk kirándulni, és most nem a vacsorákra gondolok a puccos éttermekben. Ráadásul, ha elmegyünk étterembe, akkor is ott hagysz, mert jön egy telefon hívás és akkor már el is felejtesz. Szerinted ez hogy esik nekem? -gondolkodás nélkül felálltam és fel futottam a szobámba. Amennyire csak tudtam, becsaptam az ajtót. Kicsit hallgatóztam, de csak a TV hangját hallottam. Hátat fordítottam az ajtónak és az ágyra dobtam magam, majd hangok jöttek az ajtón túlról. Valaki jött felfelé a lépcsőn.

-Bár ki is vagy most nem akarlak látni. -kiabáltam arcomat a vánkosomba temetve.

-Legalább engem engedj be. -ledöbbentett a hang amit hallottam… nem erre számítottam.

-Gyere be. -észbe kaptam. Finoman becsukta az ajtót , mint ha arra célzott volna, hogy ezt így is be lehet csukni nem kell bevágni, ahogy én tettem.

-Bocsi azért, mert kiabáltam, nem rád számítottam. -hajtottam le a fejem .

-Semmi baj, megértlek. -derült mosoly Louis arcára, majd kezével maga felé fordította a fejem. El méláztam gyönyörű, kék szemeiben. Nagyon zavarban voltam. Louis egyre közelebb jött felém már csak egy leheletnyi hely volt köztünk, majd elnevette magát.

-Mi az ? Mi ilyen vicces? -mérgesen dünnyögtem.

-Ne haragudj.Csak az, hogy ezeket a csodaszép barna szemeket 2-3 hónapon keresztül nézhetem. -simította végig az arcom, mint ha már évek óta járnánk. Nem is eszméltem arra amit mondott, csak másodpercekkel később esett le mit is mondott.

-2-3 hónap ??Hiszen ti turnéra mentek. -néztem Louist ,ahogy újra hangosan fel nevetett.

-Igen ez így van. Közös megegyezés alapján úgy döntöttünk a fiúkkal, hogy szeretnénk ha velünk jönnél. Rendezhetnéd kapcsolatodat is édesapáddal. Meg igazából mi is nagyon megkedveltünk, főleg én és ezért is szeretnénk, hogy tarts velünk. -állt fel az ágyamról, zsebre tett kézzel. Tekintetét még mindig rám szegezte. Annyira sokkoltak Louis szavai, nem tudtam eldöntetni, hogy örüljek, vagy sírjak. Annyi minden ment végig rajtam. Rengeteg érzelem tombolt bennem. Gondolkodás nélkül Louis nyakába ugrottam. Gyors reakcióval kikapta kezét a zsebéből és átkulcsolta a derekam körül. Olyan biztonságban éreztem magam és olyan érzés kapott el, mint Markkal a London Eye-n. Nyugalom, öröm, biztonság. Akár csak a menny.

-Óóó Louis annyira boldog vagyok!!! -még mindig nyakát szorítottam, mikor elengedte a derekam arrébb tolt annyira, hogy tisztán lássa az arcom. Egy ideig nézett, majd újra közeledett felém. Én elmerengtem Louis szemében, amibe belelógott egy apró tincs. A szempár csak közeledett felém és, amikor megállt már ajka az enyémhez volt tapadva. Nem tudtam reagálni, csak élveztem Louis csókját, egyre közelebb húzott magához a derekamat folyamatosan szorongatta. Hirtelen észbe kaptam Mark lent van és ő a barátom.

-Ne haragudj, de a barátom éppen lent aggodalmaskodik miattam én meg itt csókolózok veled. Lehet, hogy nem vagy közömbös számomra, de neked is van barátnőd, ha jót tudom. Igaz?? -rosszul éreztem magam, életem nagy lehetősége. Louis Tomlinson meg csókolt és nem tehetek semmit azon kívül , hogy nemet mondok neki, hiszen van barátom. Ezért is nem lehet az enyém, pedig most jöttem rá mennyire bele vagyok zúgva. Eddig csak rajongás éreztem iránta, de most ennél többről van szó.

-Tudom, bocsánat. Nem tudom mi ütött belém. Eleanorral nem alakulnak valami jól a dolgaink. -tekintete gondterhelt volt .Leült ismét az ágyra. -Sokat veszekedünk, meg nem is tudunk annyit együtt lenni a turnék miatt. Ez miatt kezdek kiszeretni belőle, már nem olyanok az érzéseim iránta, mint régen. -láttam rajta a bánatot. Gyorsan ki kellett találnom valamit ami felvidítja. Az asztalomon volt egy epres csoki. Oda nyújtottam neki és elmosolyodtam.

-Tessék egy kis csoki, ez a kedvencem. Nekem segíteni szokott.

-Köszönöm, és is nagyon szeretem. -tört le egy kockát és a falamon lévő posztereket nézegette. Megakadt a szeme saját képén, ami tele s tele volt szivecskékkel.- Szép-derült fel. -egy kicsit el szégyelltem magam. Kínos volt.

-Azt nem én rajzoltam, hanem a barátnőm tudod én Zaynért vagyok oda. - csak ez jutott eszembe nem mondhatom meg neki, hogy ő a kedvencem, nagyon nem jönnék ki ebből jól. Ha szerelmes belém és, ha én meg mondom az igazat lehet elkezd reménykedni és annak jó vége nem lenne. Csak megnehezítené a Markkal folyatott kapcsolatomat. Louis nagyon szomorú lett újra.

-Jaj nem úgy értettem téged is nagyon szeretlek főleg a hangodat most, hogy megismertelek téged is nagyon meg kedveltelek. -böktem meg a vállammal, humorosan.

-Hogy bírod ezt? -emelte fel a fejét.

-Mire gondolsz?

-Most nekem kéne vigasztalnom téged, de én ülök itt és lelkizek neked. Úgy ismertelek meg, hogy egy mosolygós csaj vagy, csak azt nem értem honnan van ennyi jó kedved. Például most is nevetsz, pedig előbb veszekedtél édes apáddal. -nézett rám.

-Louis nekem is meg vannak a jó és rossz napjaim, de túl lépek rajtuk.

Újra megölelt és felsegített az ágyról. Javasolta, hogy menjünk le. Bólintottam , ránéztem az órára , már egy órája fenn voltunk Louissal csak úgy repül az idő. Mikor leértünk az összes szempár miránk szegeződött, de egy hiányzott.

-Hol van Mark?? -lepődtem meg, mivel nem láttam sehol.

-Haza kellet mennie sürgős, de itt hagyta a telefonszámát. Este majd hívd fel. -mutatott anya a cetlire. Azért felszólhatott volna, majd este meg beszélem vele. Oda sétáltam apához nagyon szégyelltem magam nem is tudtam mit mondjak neki.

-Bocsánat. Nem tudtam, hogy engem is vinni akartok magatokkal .Azt hittem megint lepasszolsz a nagyinál. -nagyon szégyelltem magam.

-Kicsim akkor még nagyon pici voltál, de most már tudsz magadról gondoskodni. Most már ahova akarsz eljöhetsz velem. De csak akkor, ha nem fognak romlani a jegyeid. -átöleltem szorosan, annyira jól esett. Szeretem apát, még ha néha veszekedünk is. Végül is ő az én apukám és nagyon büszke vagyok rá. Miközben apát öleltem a semmiből elment a villany 1-2 másodpercre, ezt követte egy hatalmas menydörgés. Kitört a pánik.

-Haza kell mennem mielőtt még nagyobb vihar lenne. -aggodalmaskodott Alexis.

-Nyugodj meg és szívesen elviszlek haza, most még nem esik annyira. -kedveskedett anya és neki állt készülődni. Nem hagyhattam szó nélkül, hogy Alexis el menjen. Itt van nálunk a One Direction erre ő elmegy haza?! Ezt nem hagyhatom.

-Nem úgy volt, hogy a ma estét nálunk töltöd???.

-De, csak nem volt szó ekkora viharról. Tudod nagyon jól a testvérem nem tud nélkülem elaludni a szobában, anyuék nem tudják elaltatni, nagyon ragaszkodik hozzám. Előbb vagy utóbb úgy is felhívnának, hogy menjek haza. -mosolygott. Megértem Alexis tesójával nem könnyű. Nagyon erőszakos kis csaj, csodálom Alexis kitartását vele szembe és a türelmét.

-Nekünk is mennünk kellene. -állt fel Liam.

-Ti itt maradtok. -döntötte el apa.

-Végül is jobban járnák, mivel nagyon messze van a hotelunk. -helyeselte Harry aki nem mozdult Alexis mellől, aki ennek láthatóan nagyon örült. Harry nagyon fura volt amióta ennyire összebarátkoztak.

-Rendben, de hol fogunk aludni? Ennyien nem férünk el. -felkaptam a fejem Liam mondatára.

-Ne becsüld le a házunkat. Az én szobámban kettő ágy van, apa szobájában egy hatalmas franciaágy ,dolgozószobában egy kanapé amelyet szét lehet húzni akár csak itt lent is. Jaj és a külön szobát el is felejtettem. Szerintem kényelmesen elférünk. Anya ugye te is itt alszol? Ilyen időben nem mehetsz haza. -anya bólintott és elindult kifelé az ajtón. Haza viszi Alexist. Harry közelebb húzta magához Alexist és megcsókolta. Az arcán fülig vigyorral köszönt el mindenkitől. A fiúk „húúú”-tak. Kikísértem anyáékat, de nem mentem sokáig, mivel nagyon esett oda kinn. Vizes hajjal bementem és láttam a fiúkat ,ahogy piszkálják Harryt a csók miatt. Szóltam apának.

-Apa osszad szét őket a szobákra, én felmegyek lezuhanyozni. -elindultam az emeletre. Egyenesen a szobámba. A szekrényemből kivettem egy felsőt, hosszú és bő volt. Vittem magammal egy piros rövid nadrágot. Elmentem fürödni, leszedtem a sminket, hajat mostam. Bele feküdtem a kádba, amit tele engedtem meleg vízzel. Már negyed órája áztattam magam, megtörülköztem, bekentem magam testápolóval, majd kimentem.

2. rész (Őrült buli)

Alexissel elterveztük,hogy este elmegyünk bulizni valahova. Apa benyitott és érdeklődött, hogy nem-e szenvedünk hiányt semmiben.

-Nem apa minden rendben és semmire nincs most szükségünk.-elgondolkotam egy picit és kellene egy alibi ma estére.

-Ja az nem lesz baj, ha mi zenét fogunk hallgatni ??Egész este ???-más hirtelen nem jutott eszembe.

-Csak szét ne szedjétek a házat, mivel nekem el kell mennem. Nagyon későn fogok haza jönni. Éhesek lennétek reggeli lesz a hűtőben, ha nem ízlene rendeljetek pizzat.- húzta el a száját mert nem szereti mikor pizzat eszek reggelire.

-Oké, éhen már nem halunk –humorizáltam egyet , majd apa felénk jött és homlokon csókolt minket.

-Sziasztok kis humorzsákok-ezzel kiment és becsukta az ajtót.

-Todod mit jelent ez??-néztem Alexisre aki csak sejtetet mit akarok ebből kihozni.-Na akkor jól figyelj elmondom.-kulcsoltam össze a lábam a kezemet magam elé szegeztem és elkezdtem magyarázni.-Apa, ha este elmegy valahova az nem jelet mást mint ,hogy csak reggel 9-10 óra között jön haza. Rögtön gondoltam amikor bejött ,hogy el megy valahova. Szóval…..BULIVAN!!! –sikítva ugrottam Alexis nyakába és mind a ketten leestünk a padlóra ,de még mindig szorítottam a nyakát. Elkezdtünk nevetni majd felálltam és magam után húztam Alexist is.

-Gyere választunk valami jó koktél ruhát –igazítottam meg a hajam. Kinyitottam a gardróbomat , lehuppantam a fotelomba és csak néztem a szekrényemet. Nem tudtam eldönteni melyik ruhát válasszam. Tudom most egy „pláza cicának” nézek ki , de nem vagyok az csak sok ruhám van és lehetetlen dönteni mind olyan jól néz ki.

-Ez neked tökéletes.-lépett mellém Alexis és kivett egy krémszínű koktélruhát aminek a felső része topp volt ,kicsit tapadós mini ruha. Nem vitatkoztam vele. Ő a legjobb divat téren. Magának pedig egy halványlila szintén topp felsős , és rakott szoknyájú ruhát vett elő. Átöltöztünk és leültettem a sminkes asztalomhoz , nem volt nehéz dolgom a sminkel nagyon szép arcunk van hála az égnek. Alexisnek a haját is elkészítettem , göndör haja lett,majd az én hajam és sminkem is elkészült. Nekem nem jön be a nagyon göndör haj, ezért csak laza hullámokat csináltam. Felhúztuk a cipőt , egy kevés Christina Aguilera-s parfüm , ez a kedvencem imádom az illatát és az énekes nőt is. Lassan és halkan leosontunk a lépcsőn , nagyon füleltem hogy apa itthon van-e még , de nem halottam semmit arra következtettem miként apa csak feljött és mikor végzett a beszédével nálunk fogta a cucait és el is ment. Jellemző rá. Előkerestem a kulcsaimat a bejárati ajtóhoz , Alexis ezalatt hívott egy taxit. 10 perc után meg is érkezett. Bevitettük magunkat a városba , a Tower Bridge előtt rakott ki minket. Elkezdtünk sétálni. Már régóta sétáltunk amikor megláttunk egy kis discot, bementünk. Rengetegen voltak abba a szűkös helyiségben , alig találtunk oda a pulthoz, amikor sikerült rögtön kértünk magunknak egy –egy Mojitot. A negyedik pohár után kezdtem jól érezni magam ,a mellettem ülő csaj rendelt magának egy színes koktélt. Én is ki szerettem volna próbálni ezért rendeltem én is egyet, Flamingo volt a neve ,nagyon ötletesen nézett ki az ital magában csak kettő színű volt , a sok dísz ami rajta volt a szívószál a kanál még kis ernyő is volt benne és tele s tele élénk színekkel. Alexis nagyon fura lett elkezdett hangosan köhögni és a hátam mögé bámult, mint ha apa lett volna a hátam mögött, megfordultam ,de csak lassan. Féltem, hogy apa rájött hogy elszöktünk. Mikor hátra fordultam kettő aranyos fiút vettem észre akik leültek mellénk, az egyik Alexis oldalára a másik pedig az enyémre. Olyan haja volt mint Zayn Maliknak a másiknak pedig sima zselézett volt.

-Egyedül jötettek???-kérdezte a mellettem ülő Zayn-os hajú fiú.

-Igen , és ti egyedül vagytok,ebben a zsúfolt discoban ?-a végét már kiabáltam mert a Dj-s berakott egy nagy slágert és feljebb hangosította.

-Hát ha velünk jöttök nem leszünk egyedül.-nevetett ránk aranyosan.

-Az attól függ merre szeretnének menni az urak?- raktam államat a kezembe és vártam a választ.

-London hatalmas , szerintem ennél a disconál minden jobb –Alexsissel összenéztünk és mivel nagyon bele való csajok vagyunk beleegyeztünk . A Zayn sérós fiú ki kísért és megfogta a derekam.Hirtelen elkezdtem gondolkodni azon h ez most mit csinál.

-Hééé…még a nevedet sem tudom –más hirtelen nem is jutott az eszembe. Vettem le gyors mozdulattal a kezét a derekamról,majd láttam az arcán a meglepődötséget.

-Ó haver de bunkók vagyunk be sem mutatkoztunk a hölgyeknek-fordult oda a másik fiúhoz, majd vissza felém –az én nevem Mark Lewin a haveromé pedig Ron Osmer és az önöké kisasszonyok?-udvariasan mosolygott, mint ha egy előkelő családból származna.

-Az enyém Mary Kinsey , barátnőm pedig Alexsis Hunbert.-mutattam barátnőmre aki mint, ha nem is hallotta volna azt amit mondtam egy bizonyos valakire koncentrált , Ronra.

-Rendben Mary merre szeretnétek tovább menni ?-fogta meg ismét a derekamat , gondoltam had örüljön, úgy is csak ma este leszünk velük aztán elfelejtsük hogy mi ketten elszöktünk és azt is ,hogy megismerkedtünk velük.Mark kérdésére a válaszom egy vállvonás volt , majd Alexsisre néztem ,hogy megkérdjem tőle,de éppen egymás karjában falták egymást. Ez szép.

-Nah ennyit az ismerkedésről.-kezdtem hangosan gondolkodni, majd Mark tágra nyílt barna szemeit néztem,akár csak Zayn szemei , nem is tudom mért pont hozzá hasonlítgatom Markot , nem is hasonlítanak , fogalmam sincs ,hogy mért látom benne az 1D sztárját.

-Hagyuk itt őket.-fordított lassan és finoman az út felé Mark.

-Oké.-kibujtam a karjai közül és oda mentem Alexsishez. –Figyu 5óra felé hívjál fel és megmondod hogy hol vagy mi majd odamegyünk, és elindulunk haza , Ron te meg ne itasd tovább.-láttam hogy nem volt sok értelme annak amit mondtam, ezért vissza mentem Mark karjaiba és elindultunk sétálni. A parkhoz vitt, közvetlen mellettünk a London Eye volt. Éppen a Temzét figyeltem mikor észre vettem ,hogy Mark a óriás kerékhez húzott. Rámkacsintott. Tudtam mire gondol. Bólintottam egyet, majd megfogta a kezem és gyengéden felhúzott a lépcsőn. Felértünk és nyugodtan elkezdtünk beszélgetni.

-Mesélj valamit magadról.-nézett gyönyörű szemeivel rám.

-Ne rontsuk el ezt a csodás pillanatos a múlttal.-vágtam rá gyorsan.

-Rendben, akkor foglakozzunk a jövőnkkel. Remélem nem ér véget a kapcsolatunk azzal ,hogy haza kísérlek? -komoly arccal nézett lefelé a magasból.

- Nem szokásom , meg te más vagy mint a többi fiú. Mások ilyenkor nem a London Eye–ra vittek volna fel, hanem a szobájukba. Sajnos. Te ahogy észrevettem egy romantikus fajta vagy. Egy született „FÖNYEREMÉNY”. -az utolsó szót jól kihangsúlyoztam, hogy érezze a szó súlyát. Mark elmosolyodott és egyre csak közeledett hozzám az a  két gyönyörű barna szempár, majd ajkaink össze tapadtak, kezemmel át kulcsoltam nyakát, ő pedig a derekamat választotta. A csodás pillanatunkat a telefonom csörgése zavarta meg. Alexis hívott. Rögtön felvettem azt hittem baja esett.

-Szi-i-i-aa ho-ol va-agy? -Alexis hangján tisztán lehet hallani ,hogy ittas állapotban volt.

-A London Eye–on vagyok. Alexis mondtam, h ne igyál. Meg tudod mondani hol vagy most??? -olyan ideges voltam féltettem.

-Há' valaho-ol a parton. -erőlködött a beszéddel.

-Ide tudsz jönni a kerékhez??

-Aha, megpró-óbálok. -köszönés nélkül letette a telefont.

-Mi tortént? -nézett rám bambán Mark.

-Alexis hulla részegen kódorog valahol.- arcomat kezembe temettem és azt kiabáltam hogy menyire jó barátnő vagyok, hogy egyedül hagyom egy idegen emberrel Alexist.

-Nyugodj le!! -elkezdett hadonászni a kezével, hogy engedjenek le minket. Lassan elindultunk lefelé, Mark közben folyamatosan nyugatot ,hogy megtaláljuk. Mikor végre leértünk rögtön nekiálltunk keresni. Elindultunk a part felé. Negyed órája kerestük, de sehol nem találtuk, majd valaki megfogta a vállam nagyon megijedtem, ezért gyors reakcióval hátra fordultam. Alexis hullott karjaim közé. Elkezdtem kiabálni Marknak. Ő pedig oda futott hozzánk.

-Haza kell vinnem a szülei kettőkor jönnek érte. Addigra ki kell józanítanom és rendbe kell tennem. .-Markra tekintve megnyugodtam egy kicsit.

-Rendben bírod még tartani míg hívok taxit? -bólintottam egyet megértően. Segített nekem. Más pasik ilyenkor már régen elmentek volna a fenébe, de ő maradt segíteni. Annyira megszerettem ezalatt a pár csodálatos óra alatt, habár ezek a pillanatok nem valami csodálatosak. Itt állok a Temze mellet és a legjobb barátnőmet tartogatom a kezembe, nehogy valaki össze tapossa. Egy kis idő múlva a taxi is megérkezett. Nehezen beraktuk Alexist. Megmondtam az utcánk nevét és a házszámunkat .Gyorsan haza értünk, nem volt nagy forgalom. Mikor kiszálltunk már reggel hét óra volt. Markra bíztam Alexist míg megnéztem ,hogy apa otthon-e van. Szerencsére a ház üres volt. Intettem Marknak. Gyorsan felvittünk a szobámba. Nehezen, de átöltöztettem és lefektettem az ágyamra. Rögtön el is aludt. Én is át öltöztem, megmosakodtam, addig Mark a falamon lévő posztereket nézegette. Elkészültem, láttam még mindig nagyon el van merülve a képekbe, ezért gondoltam meglepem. Lassan a háta mögé surrantam és szorosan átöleltem, majd megcsókoltam.

-Kik ezek a srácok a faladon? Ennyire oda vagy értünk, hogy ennyi szív van föléjük rajzolva? -tekintett a One Directionos képeimre. Olyan aranyos volt.

-Ők a kedvenc fiú együttesem és nem rajongok értük „annyira”. Szeretem őket, főleg azt a két srácok aki fölé szívecskék vannak rajzolva. Nem más mint Zayn Malik és Louis W. Tomlinson a kedvenceim. Annyira jó hangjuk van. -elmosolyodva néztem végig az összes képet a falon.

-Szóval nekem is ilyet hajat kell csinálnom ahhoz, hogy szeress?-mutatott Harry fejére.

-Jaj, dehogyis, nekem így is nagyon tetszel. -derültem fel. Meg akartuk csókolni egymást, mikor észre vettem apa kocsiját a garázs előtt és nem ült benne senki.

-Mark apa haza jött. - rémültem meg. Mi lesz ha maglátja Markot, mit mondok majd neki?!

-Nyugi kiosonok rendben? – bólintottam. Megcsókolt, elindult az ajtó felé, de a ajtó kinyitódott és apa lépett be. Meghökkent, mikor meglátta Markot. Alexis meg csak fokozta a helyzetet mivel úgy aludt, hogy majdnem leesett az ágyról. Érthető volt a reakció. Ránéztem az órára és már fél kilenc volt. Nem tudom mi lett az idővel, előbb még csak hét óra volt. Agyammal arra koncentráltam, hogy fogom kimagyarázni ezt a helyzetet.

-Szia apa tudom. Tudom most haragszol meg nem erre a képre számítottál mikor belépsz ide, de beszerettem volna mutatni neked Mark Lewint, a barátomat. Ne haragudj, hogy nem szóltam, de át hívtam egy reggelire, csak Alexis nem képes felkelni..... Őőő, apa most annak a résznek kéne jönnie ,hogy örülsz. -erőltettem egy mosolyt az arcomra. Mark és apa egymásra néztek és mid ketten kínos perceket élhettek át.

-Őrülök, hogy megismerhetlek. Én Mary apukája vagyok, Max Kinsey, fimrendező. -nyújtotta kezét előre férfiasan.

-Mark Lewin, középiskolás tanuló, szakács –pincér szakot tanulok. -ráztak kezet egymással. Olyan nyugodtság ment végig rajtam látva, hogy apa nem ugrott neki Marknak.

-Mary anyukája is szakács tudtad? Szereted a focit? -boxolta vállba Markot, mintha ezer éve haverok lennének, de vette a lapot és bólintott.

-Akkor ma este át is jöhetnél, FCB-Manchester meccs lesz, pár jó pofa sráccal el sörözünk a TV előtt. Ráadásul vacsora is lesz! Na mit szólsz? - kezét a vállára tette és nevetett. Apa nagyon jó fej, csak a munkája miatt már kiskorom óta nagyon keveset tudok csak vele lenni.

-Persze, azt a meccset ki nem hagynám. Ráadásul ha jó társaságban nézhetem még jobb. De milyen srácok?! A barátaid? -tekintetét rám szegezte. Én hirtelen nem tudtam mit mondjak, meg nem is figyeltem a beszélgetésükre nem tudtam miről van a szó.

-Nem ők a munkatársaim, csak annyi különbséggel, hogy tőletek 1-2 évvel idősebbek.  – apu ezután lehívott minket reggelizni. Alexist fent hagytuk, aludja ki magát.

1. rész (Nem Álom??)

Sziasztok ez a blogom 1. része. 1-2 hetente lesz új rész. Örülnék, ha sokan olvasnátok és kommentálnátok. Iratkozzatok fel!! Jó olvasást!! :))

Sziasztok.Az én nevem Mary Kinsey egy átlagos lány barna hosszú haj, 165cm magas szeretek énekelni főleg One Directiont énekelek szóval ez vagyok én , egy nem minden napi történettel. Ahoz kevés lányok közé sorolhatom magam ,akik betekintést nyerhetnek a One Direction életébe. Előbb mesélek egy picit magamról. A gyermekorom nem volt mesés , szüleim 10 éves koromban elváltak nehezen viseltem,de könnyítette a helyzetet hogy nagyon jól kijöttek egymással.Ennek már 8 éve. Azóta felcseperedtem és erősen koncentrálok a tanulmányaimra , mivel egy színvonalas iskolába járok ahol jól kell teljesítenem és el is várják a maximumot tőlem.Az iskolában sem könnyű az életem , nagyon sokan a barátaim szeretnének lenne csak mert apa filmrendező és sok hírességgel dolgozik. Anya pedig egy elismert szakácsnő , mind a ketten sokat utaznak keveset vagyok velük apa ezért is vett ki 1-2 hétre szabadságot.A sulira vissza térve azért akadnak igazi barátok, ott van Alexis szép lány ,szőkés barna haja van kék szemekkel, már óvoda óta a legjobb barátnőmnek mondhatom. Sok hülyeséget csináltunk már együtt , egyszer elmentünk egy 1D koncertre amin Alexis azt kiabálta a színpad felé ,Harry gyere le és csókolj meg!! Az össze lány őt nézte és ha tehették volna a szemükkel megölték volna Alexist , vicces volt. Alexis teljesen oda van Harryért , imádja a kócos göndör haját , és a rekedt hangját.Apropó One Direction, nem vagyok az a csaj aki meghalok értünk, amint meghallom a zenéjüket elkezdek sikoltozni. Szeretem őket meg tudnak nyugtatni a zenéjükkel. Főleg Louis , és Zayn ők a kedvenceim, csodás hangjuk van, meg ami azt illeti nem is néznek ki rosszul.(de csak a határokon belül). Alexis ezen a téren teljesen más mint én , őt nem érdeki semmi ha meg hallja őket rögtön elkiáltja magát és kez énekeli. A sulinak vége lett most szünetünk lesz meg beszéltem Alexissel és a szüleivel is , hogy ma nálunk alszik. Suliból egyenesen elmentünk a cuccaiért , azután elindultunk hozzánk kicsit hosszú volt az út , a sok holmi miatt. Egyszer csak megpillantottunk egy hatalmas Limusint. Fura volt , mivel nagyon szűkek az utcák nem minden nap látni itt Limusinokat. Sétáltunk tovább előkaptam a telefonomat és megetettem a pou-mat, már teljesen remegtek a szemei az éhségtől. Alexis egyszer csak meg bökött. -Az a Fekete limusin nem előtettek parkol??!!-mutatott meglepően a házunk felé. -Biztos apuhoz jöttek....de ő most szabadságol-jelentettem ki. Oda értünk az ajtónk elé , kicsit megtorpantam. Ilyen érzés még nem fogott el , izgultam nem tudom mért, apa már sokszor hazahozta a munkát ,szó szerint , én ilyenkor egy pohár almalével felmegyek a szobámba és 1D-t hallgatok olyankor gyorsabban telik az idő és minél hamar elmennek az ,,ügyfelek,, annál szabadabbnak érzem magam a házban. –Alexis tipp hogy ki lehet az??-nevettem és felé fordultam –Robert Dawney Jr. Vasember 3.-nézett rám komolyan. El dobtam oldalra a fejem és begrimaszoltam neki. Rögtön vette a lapot és elnevette magát.Ezután vettem egy mély levegőt ,majd benyitottam. Letettem a kezembe lévő táskákat ,óvatos lassú léptekkel közeledtem a nappali felé. Meglepődtem ,hihetetlen volt amit láttam , ahol TV-t szoktam nézni ,ott most a One Direction ült. A számat eltátva álltam és csak néztem az élő ,az eredeti, az egyetlen 1D. Köztük a két fiú akiknél talán jobb énekes nincs is. –Sziasztok lányok örülök ,hogy végre haza jötettek. Ugye nem kell bemutatnom a fiúkat?! Ő a lányom Mary –jött az a pillanat amikor kínosan éreztem magam és ránéztem apára próbáltam szó nélkül tudtára adni ,hogy ne mondjon semmi számomra kínosat – ő az én kis One Direction rajongóm , ha látnátok a szobája falát mindenhol csak a posztereitek.-újra felnézetem rá bunkó képet vágtam jelezve ezzel ,hogy ez rossz ötlet volt. Alexisre lettem figyelmes ahogy a kezemet rángatta , és a fiúk felénk közelítettek.Miközben közeledtek elkezdtem –Hát a nevemet már tudjátok , ő itt a legjobb barátnőm Alexis Hulbert.-mutattam rá és mire vissza fordultam Niallt láttam magam előtt.

-Szia Niall vagyok , de szerintem ezt te nagyon jól tudod Directioner-nevetett az arcomba és valjam be el is szégyelltem magam.Fejet ráztam és kéaptam két puszit az arcomra. -Szervusz örvendek hogy megismerhetlek-nyújtotta kezét Liam aki nagyon udvariasnak látszott, követtem a mozdulatot és belemarkoltam a kezébe , ő is két puszival távozott tőlem és lépett Alexishez aki már majd kiugrott a bőréből , mert a következő Harry volt.

-Szia , hát én nem vagyok a szavak embere úgy hogy csak puszit adok-mosolyogva megigazította göndör tincseit és meg puszilt. Oda lépett Alexishez aki szó nélkül a nyakába ugrott és szokásához hívően elkiáltotta magát.

-Jaj ne haragudj ,de én teljesen beléd vagyok esve…-csapott hirtelen a saját szájára és Harry elnevette magát majd szorosan megölelte két puszi és arrébb lépett , de a tekintete Alexisen maradt. A következő Zayn volt. Gyönyörű gesztenye barna szemeivel nézett rám szótlanul. Kezdtem félni mivel még csak nem is köszöntött csak elém állt és nézett. Nem panaszkodok élveztem azokat a másodperceket ,de az édes pillanatot egy hang zavarta meg.

-Na Zayn én is sorra szeretnék kerülni , engedj már oda-tolakodott oda Louis. Zayn még mindig szótlanul lehajtott fejel ment Alexishez akit viszont át ölelt ,kisebb féltékenység ment végig rajtam, engem mért nem ölelt meg, lehet h nem vagyok szimpatikus neki??!! Hirtelen Louis parfümének illata csapta meg az orrom és a nyakamban találtam a 1D sztárját.

-Bocsi , már nem bírtam ki , folyton én vagyok az utolsó-halványan mosolygott. -Ugyan már semmi baj – legyintettem egyet a kezemmel és elnevettem magam. -Szóval a neved Mary , nagyon szép név!!-komolyan nézett rám , nem tudtam mit mondani , hála Harrynek nem is kellett.

–Louis , leütlek, mért kell leszégyeníteni, nem is így tanította csajozni-szólt Harry komolyan , egy csipetnyi vicces hanggal. Én teljesen zavarban voltam , Louis még egyszer megölet , de már csak gyengéden ,nem nagyon érdekelte Harry mondata. Ezt követően sarkon fordultak és ki léptek az bejárati ajtón, és beszálltak a limuzinba.

- Találkozunk a vacsorán-szólt Liam vissza ,és beszállta a hatalmas autóba. Értelmetlen volt számomra ez a mondat, integettünk nekik majd kérdőre vontam apát. -Milyen vacsoráról beszélt??-apa abba hagyta a integetést majd elmosolyodott. –Ne légy ennyire meglepődve, elhívtam a fiúkat hozzánk vacsorára , anyád főz valami finomat és megbeszéljük a forgatást ,hogy mi az ő elképzelésük és mi az én elképzelésem , szerinted egy nyugodt vacsora nem alkalmas erre ???- karolt át boldogan.

-De nagyon is jó ötlet – lelkesedtem , fantasztikus a fiúk holnap nálunk vacsoráznak ez annyira jó

-Milyen forgatás egy új videó klip??- komolyodtam el ,de még mindig volt bennem egy kis adrenalin , az előbbi bemutatkozásról ami még vissza maradt , meg a hír , hogy apa elhívta őket vacsorázni. Hozzánk. -Hát is-is , mivel a fiúk most egy filmet szeretnének készíteni arról hogy mi is az a ,,One Direction,, , hogyan kezdték. ,,A KEZDETEK KEZDETE,, - mutatott apa a kezével, mint ha egy hatalmas cím lett volna. -Apa ez …szóhoz se jutok. Annyira örülök.-hihetetlen apa fog nekik filmet készíteni ez sokkal jobb , bárminél. 1D az én apukámmal fog együtt dolgozni. Át öleltem szorosan apát nagyon boldognak éreztem magam, de semmi nem tart örökké. A pillanatunkat egy újabb telefon csörgés zavarta meg , mindig ez van. -Kicsim ezt fel kell vennem fontos-nézet rám boci szemeivel.Bólintottam megértően. -Tudom munka segítek Alexisnek felvinni a dolgait.-vettem az ajtó felé az irányt közben magamba morogtam. ,,Fontos,, mi?? Ha a szomszéd hívná , mert unatkozik az is fontosabb lenne mint én. Beléptem , megpillantottam Alexist aki éppen felfelé ment a lépcsőn két hatalmas táskával , odafutottam és segítettem neki, tudtam hogy hallgatózott, de nem zavart ő olyan mint a testvérem.