3. rész (Vacsora és a vallomások)

Lementünk reggelizni apu elemet fürödni én pedig rendeltem három pizzát egy 4 sajtosat, Hawaiit, sonkás gombásat. Mark lekapta a felsőjét, nem tudtam hova nézzek olyan zavarban voltam. Egy pántos felsőben állt a pult mellett, a vállán észrevettem egy kínai írást alatta egy mosolygós smileval.

-Az meg mi? - kíváncsian nézegettem

-Egy tetoválás az van ráírva „Mindig van remény ”, tudod nekem nem volt könnyű életem. A szüleim korán meghaltak 11 éves koromig árvaházban nevelkedtem. Aztán a nagybátyám kihozott, ő egy milliomos, cége is van valami modelleket készítenek fel. Szóval 14 éves voltam, amikor előhoztam a rosszabbik énemet. Elkezdtem cigizni, inni, majd drogozni. Mind azért, mert megtudtam mért is haltak meg a szüleim. Éppen engem vittek volna haza az egyik ismerősünktől. Én még csak 5 éves lehettem és egy ittas sofőr vezetett egy hatalmas busszal. Kanyargós úton jöttek és egy kanyart nem tudott bevenni a sofőr, ez a szüleim kárára ment. Azt mondta a nagybátyám, hogy apu rögön meghalt, anyu viszont nagyon erős volt sokat küzdött az életbe maradásért, de másnap reggel ő is meghalt. Annyi düh volt bennem mikor ezt megtudtam, hogy rögtön megakartam ölni azt a csávót aki végzett a családommal. Egy évre rá meg is találtam, hetekig figyeltem, mindent megtudtam róla, családja volt, gyerekei , háza, munkája. Ő élte szépen az életét. Egyik este a haverokkal ittunk egy kicsit, elmentem a sofőr házához. Megvártam míg haza jön a munkából, én már az ajtó előtt vártam őt, meglátott kapucni volt a fejemen. Kedves volt „segíthetek valamibe?”. Én meg némán levettem kapucnimat a fejemről, majd mélyen a szemébe néztem és válaszoltam „Igen. Adja vissza a szüleimet!” erre ő annyira megijedt, hogy megpróbált elfutni, de előlem nehéz. Utána futottam, földre rántottam és elkezdtem ütni teljes erőmből. Folyamatosan azt kiabálta „Gondolj a gyermekeimre!” mikor ezt meghallottam elkapott az ideg felrántottam a földről, mint egy rongyot és a szemébe nézve ezt kiabáltam „Maga gondolt a szüleim életére?”, majd vissza dobtam a földre, visszavettem a kapucnimat és haza mentem. Másnap rendőrök zörögtek az ajtón, mivel nem voltam 18, fél évre javítóintézetbe küldtek. A nagybátyám újra eljött értem és visszahozott az életbe. Csodálom a kitartóságát. Ez változtatott meg. Csak a tanulás volt fontos. Néha járok bulizni, de nem viszem túlzásba. -szomorú tekintetét egy almára szegezte, szívem majd megszakadt, én vagyok kiakadva mert a szüleim elváltak és az apán nem foglalkozik velem annyit. Szegény Mark annyi mindenen ment keresztül. Kezemet az arcára raktam és magam felé fordítottam.

-Borzalmas dolgokon mentél keresztül, de én itt vagyok neked, mostantól mindig itt leszek és számíthatsz rám. -fájdalmas mosolyt erőltetett az arcára, majd megcsókoltam. Apa már végzett, felöltözve oda jött hozzánk. Hallottam a pizzást. Fogtam a bukszám és kimentem. A cipőmet készültem felvenni, mikor megpillantottam egy ismerős arcot. Alexis megkísérelt lejönni a lépcsőn. Mink két kezével a korlátot szorította, úgy nézett ki mint egy 300 éves élő halott. Nem tudtam levenni róla a szemem annyira furán nézett ki. Gyorsan kimentem a pizzáért. Három pizzás dobozzal a kezembe álltam előtte és nem tudtam mit mondani.

-Aludj ma is nálunk, Mark is itt alszik, ha akarod beszélek a szüleiddel.

-Köszi Mary. -rekedt hangon szólt.

Bekísértem a konyhába, ahol apa és Mark nevettek. Félelmetes, mennyire jó haverok lettek. Bár örülök neki, de ez akkor is fura. Mind ketten meglátták Alexist, úgy néztek, mint foci meccsen gólhelyzetkor.

-Jól vagy Alexis olyan…hogy is mondjam, furán nézel ki. Minden rendben vagy? -aggodalmaskodott apa.

-Jaj, jól vagyok. Ezt teszi velem a kialvatlanság. -legyintett a kezével és leült enni.

Amíg mi ettünk, apa felhívta anyát a vacsorával kapcsolatba. Megreggeliztünk Mark hazament átöltözni és már ruhát is hozott magával, mert apa annyira jó fej volt, hogy megengedte az itt alvást, meg anyának is be kell mutatnom. Egész napom azóta hogy Mark elment, csak a takarításról és a készülődésről szólt. A ház már csillogott-villogott. Alexisel felmentünk elkészülődni. Anya hangját hallottam lentről, lementem éppen az ételeket hordta be. Soha nem fogom megérteni anyát, még egyszer sem főzött nálunk, csak a saját konyhájában képes igazán jól főzni. Lefutottam és egyenesen a nyakába ugrottam már egy hete nem láttam. Segítettünk megteríteni Alexisel. Éppen leültünk volna, amikor a csengő hangját hallottuk Alexisben még volt annyi energia, hogy ajtót nyisson. Niall intelligensen köszöntött, majd evésre készen állva leült az asztalhoz. Liam egyenesen apához ment és egy borítékot adott neki. Zayn a tipikus rossz fiús tekintetével engem nézett. Louis próbálta felvidítani, de reménytelenül próbálkozott. Alexis éppen Harryvel beszélgetett. Ahhoz képest mennyire görcsösek voltak a bemutatkozáskor most nagyon lazák voltak. Leültünk, már majdnem neki álltunk enni, akkor eszembe jutott Mark aki még mindig nem érkezett meg. Mit tegyek? Nem ehetünk nélküle, az nagyon furán jönne ki.

-Kicsim várunk még valakit? -fordította anya a fejét a mellettem lévő üres helyre.

-Hát igen. Ami azt illeti egy nagyon fontos személyt. -jelentettem ki határozottan. Louis rám szegezte tekintetét, azt hittem megöl a szemivel. Zayn is követte Lou példáját. Nagyon rosszul éreztem magam, kellemetlen helyzet volt, de végre megszólalt a csengőnk felpattantam a helyemről. –Mark! -kiáltottam fel.

-Ki az a Mark? -súgta Louis Zaynnak, aki flegmán megvonta a vállát. Én elindultam kinyitni az ajtót, tükörben megigazítottam a hajam. Az ajtóban Mark állt egy hatalmas csokor rózsával, egy szálat kihúzott belőle végig simította az arcomat puha vörös rózsa szirmokkal.

-Ezt neked hoztam, a csokrot pedig édes anyukádnak. –huncut molyos kerekedett az arcán.

-Aranyos vagy, de nem kellett volna. -csókoltam meg, majd a nappaliba kísértem. Sok szempár mind ránk szegeződött. Kínos volt.

-Hát. Ő itt a barátom Mark Lewin. Anya neked szerettem volna bemutatni, de ha már mindenki itt van… -fordultam anya felé, közben a számat harapdáltam. Louis feltűnően összebeszélt Zaynnal és furán kezdtek nézni Markra. Nem tudom mi a bajuk.

-Örvendek, hogy megismerhetlek az én nevem Bella Kinsey. –kedvesen nyújtotta a kezét. Mark viccesen kezet csókolt anyunak, majd át nyújtotta a csokrot.

-Fogadja el ezt a csokor rózsát. -zavartan állt szegényem.

Anya meghatottan bólintott, majd a virágokat elhelyezte egy kínai vázába. Mark leült mellém láttam Niall arcán a megkönnyebbülést, hogy már ehet. Nekem nem volt étvágyam, mert a két előttem ülő fiú úgy nézett rám, mint ha embert öltem volna. Aztán az unalmas beszélgetések kezdtek érdekesebb témára terelődni.

-Szóval srácok mik az elképzeléseitek? -fejezte be apa a vacsorát és körbenézett a fiúkon. Eközben anyuval leszedtük az asztalt.

-Hát ezen mi még így nem is gondolkodtunk. Csak szeretnénk, ha a stáb követne minket a turnénkon ez a lényeg a többit magukra bízzuk. Csak a barátnőinket ne keverjék bele. -aggódóan nézett Liam.

-Rendben nyugi Danielle nem lesz belekeverve, mikor kezdődik a turnétok? -vette elő a noteszét.

- Jövő hét csütörtökre szólnak a repülő jegyek. A turné közben még egy videoklippet is szeretnénk forgatni „One Way Or Another” címmel. -osztotta meg ötleteit apával. Én és Mark leültünk a kanapéra, felkapcsoltam a TV-t,de bár ne tettem volna. Véletlenül pont a foci meccsre tettem. Minden élőlény, aki volt a házban, mind a TV elé jött. Jobbnak láttam felállni és hozni be chipset és sört. Niall a chipset látva kikapta kezemből a tálat, elkezdte egyedül enni.

-Hihetetlen vagy. Most ettél meg 5 adag főételt és 3 desszertet, ezek után még fér beléd valami??? -döbbenten néztem, ahogy ette a chipset.

-Szeretem a kaját. -vágta rá.

-Azt látom meg a hasadat is. –nevettem rá hangosan. A tálakat letettem az asztalra.

-Apa akkor most ez hogy lesz???- néztem fel apára, mivel már a kanapé foglalt volt, leültem Mark lábai elé.

-Elutazok a fiúkkal pár hónapra, elmegyek turnézni. -nevette és közben erősen koncentrált a meccsre. Nagyon mérges lettem apára, hogy csak így kinevetett. Eszembe jutott , ha elmegy megint egyedül hagy, ahogy mindig is szokta, ezt nem hagyhattam szó nélkül.

-Persze megint itt hagysz minket. Nálad ezek alap dolgok, neked a munka az első. - törtem ki, nem is tudom mért tettem egyszerűen csak így láttam jónak.

-De kicsim… -próbált szóhoz jutni, de nem engedtem, folytatattam tovább a mondani valómat.

-Ne. Már elegem van abból, hogy folyton elcsitítotok. Nem vagyok, már nem vagyok 10 éves. Mikor volt úgy, hogy elmentünk kirándulni, és most nem a vacsorákra gondolok a puccos éttermekben. Ráadásul, ha elmegyünk étterembe, akkor is ott hagysz, mert jön egy telefon hívás és akkor már el is felejtesz. Szerinted ez hogy esik nekem? -gondolkodás nélkül felálltam és fel futottam a szobámba. Amennyire csak tudtam, becsaptam az ajtót. Kicsit hallgatóztam, de csak a TV hangját hallottam. Hátat fordítottam az ajtónak és az ágyra dobtam magam, majd hangok jöttek az ajtón túlról. Valaki jött felfelé a lépcsőn.

-Bár ki is vagy most nem akarlak látni. -kiabáltam arcomat a vánkosomba temetve.

-Legalább engem engedj be. -ledöbbentett a hang amit hallottam… nem erre számítottam.

-Gyere be. -észbe kaptam. Finoman becsukta az ajtót , mint ha arra célzott volna, hogy ezt így is be lehet csukni nem kell bevágni, ahogy én tettem.

-Bocsi azért, mert kiabáltam, nem rád számítottam. -hajtottam le a fejem .

-Semmi baj, megértlek. -derült mosoly Louis arcára, majd kezével maga felé fordította a fejem. El méláztam gyönyörű, kék szemeiben. Nagyon zavarban voltam. Louis egyre közelebb jött felém már csak egy leheletnyi hely volt köztünk, majd elnevette magát.

-Mi az ? Mi ilyen vicces? -mérgesen dünnyögtem.

-Ne haragudj.Csak az, hogy ezeket a csodaszép barna szemeket 2-3 hónapon keresztül nézhetem. -simította végig az arcom, mint ha már évek óta járnánk. Nem is eszméltem arra amit mondott, csak másodpercekkel később esett le mit is mondott.

-2-3 hónap ??Hiszen ti turnéra mentek. -néztem Louist ,ahogy újra hangosan fel nevetett.

-Igen ez így van. Közös megegyezés alapján úgy döntöttünk a fiúkkal, hogy szeretnénk ha velünk jönnél. Rendezhetnéd kapcsolatodat is édesapáddal. Meg igazából mi is nagyon megkedveltünk, főleg én és ezért is szeretnénk, hogy tarts velünk. -állt fel az ágyamról, zsebre tett kézzel. Tekintetét még mindig rám szegezte. Annyira sokkoltak Louis szavai, nem tudtam eldöntetni, hogy örüljek, vagy sírjak. Annyi minden ment végig rajtam. Rengeteg érzelem tombolt bennem. Gondolkodás nélkül Louis nyakába ugrottam. Gyors reakcióval kikapta kezét a zsebéből és átkulcsolta a derekam körül. Olyan biztonságban éreztem magam és olyan érzés kapott el, mint Markkal a London Eye-n. Nyugalom, öröm, biztonság. Akár csak a menny.

-Óóó Louis annyira boldog vagyok!!! -még mindig nyakát szorítottam, mikor elengedte a derekam arrébb tolt annyira, hogy tisztán lássa az arcom. Egy ideig nézett, majd újra közeledett felém. Én elmerengtem Louis szemében, amibe belelógott egy apró tincs. A szempár csak közeledett felém és, amikor megállt már ajka az enyémhez volt tapadva. Nem tudtam reagálni, csak élveztem Louis csókját, egyre közelebb húzott magához a derekamat folyamatosan szorongatta. Hirtelen észbe kaptam Mark lent van és ő a barátom.

-Ne haragudj, de a barátom éppen lent aggodalmaskodik miattam én meg itt csókolózok veled. Lehet, hogy nem vagy közömbös számomra, de neked is van barátnőd, ha jót tudom. Igaz?? -rosszul éreztem magam, életem nagy lehetősége. Louis Tomlinson meg csókolt és nem tehetek semmit azon kívül , hogy nemet mondok neki, hiszen van barátom. Ezért is nem lehet az enyém, pedig most jöttem rá mennyire bele vagyok zúgva. Eddig csak rajongás éreztem iránta, de most ennél többről van szó.

-Tudom, bocsánat. Nem tudom mi ütött belém. Eleanorral nem alakulnak valami jól a dolgaink. -tekintete gondterhelt volt .Leült ismét az ágyra. -Sokat veszekedünk, meg nem is tudunk annyit együtt lenni a turnék miatt. Ez miatt kezdek kiszeretni belőle, már nem olyanok az érzéseim iránta, mint régen. -láttam rajta a bánatot. Gyorsan ki kellett találnom valamit ami felvidítja. Az asztalomon volt egy epres csoki. Oda nyújtottam neki és elmosolyodtam.

-Tessék egy kis csoki, ez a kedvencem. Nekem segíteni szokott.

-Köszönöm, és is nagyon szeretem. -tört le egy kockát és a falamon lévő posztereket nézegette. Megakadt a szeme saját képén, ami tele s tele volt szivecskékkel.- Szép-derült fel. -egy kicsit el szégyelltem magam. Kínos volt.

-Azt nem én rajzoltam, hanem a barátnőm tudod én Zaynért vagyok oda. - csak ez jutott eszembe nem mondhatom meg neki, hogy ő a kedvencem, nagyon nem jönnék ki ebből jól. Ha szerelmes belém és, ha én meg mondom az igazat lehet elkezd reménykedni és annak jó vége nem lenne. Csak megnehezítené a Markkal folyatott kapcsolatomat. Louis nagyon szomorú lett újra.

-Jaj nem úgy értettem téged is nagyon szeretlek főleg a hangodat most, hogy megismertelek téged is nagyon meg kedveltelek. -böktem meg a vállammal, humorosan.

-Hogy bírod ezt? -emelte fel a fejét.

-Mire gondolsz?

-Most nekem kéne vigasztalnom téged, de én ülök itt és lelkizek neked. Úgy ismertelek meg, hogy egy mosolygós csaj vagy, csak azt nem értem honnan van ennyi jó kedved. Például most is nevetsz, pedig előbb veszekedtél édes apáddal. -nézett rám.

-Louis nekem is meg vannak a jó és rossz napjaim, de túl lépek rajtuk.

Újra megölelt és felsegített az ágyról. Javasolta, hogy menjünk le. Bólintottam , ránéztem az órára , már egy órája fenn voltunk Louissal csak úgy repül az idő. Mikor leértünk az összes szempár miránk szegeződött, de egy hiányzott.

-Hol van Mark?? -lepődtem meg, mivel nem láttam sehol.

-Haza kellet mennie sürgős, de itt hagyta a telefonszámát. Este majd hívd fel. -mutatott anya a cetlire. Azért felszólhatott volna, majd este meg beszélem vele. Oda sétáltam apához nagyon szégyelltem magam nem is tudtam mit mondjak neki.

-Bocsánat. Nem tudtam, hogy engem is vinni akartok magatokkal .Azt hittem megint lepasszolsz a nagyinál. -nagyon szégyelltem magam.

-Kicsim akkor még nagyon pici voltál, de most már tudsz magadról gondoskodni. Most már ahova akarsz eljöhetsz velem. De csak akkor, ha nem fognak romlani a jegyeid. -átöleltem szorosan, annyira jól esett. Szeretem apát, még ha néha veszekedünk is. Végül is ő az én apukám és nagyon büszke vagyok rá. Miközben apát öleltem a semmiből elment a villany 1-2 másodpercre, ezt követte egy hatalmas menydörgés. Kitört a pánik.

-Haza kell mennem mielőtt még nagyobb vihar lenne. -aggodalmaskodott Alexis.

-Nyugodj meg és szívesen elviszlek haza, most még nem esik annyira. -kedveskedett anya és neki állt készülődni. Nem hagyhattam szó nélkül, hogy Alexis el menjen. Itt van nálunk a One Direction erre ő elmegy haza?! Ezt nem hagyhatom.

-Nem úgy volt, hogy a ma estét nálunk töltöd???.

-De, csak nem volt szó ekkora viharról. Tudod nagyon jól a testvérem nem tud nélkülem elaludni a szobában, anyuék nem tudják elaltatni, nagyon ragaszkodik hozzám. Előbb vagy utóbb úgy is felhívnának, hogy menjek haza. -mosolygott. Megértem Alexis tesójával nem könnyű. Nagyon erőszakos kis csaj, csodálom Alexis kitartását vele szembe és a türelmét.

-Nekünk is mennünk kellene. -állt fel Liam.

-Ti itt maradtok. -döntötte el apa.

-Végül is jobban járnák, mivel nagyon messze van a hotelunk. -helyeselte Harry aki nem mozdult Alexis mellől, aki ennek láthatóan nagyon örült. Harry nagyon fura volt amióta ennyire összebarátkoztak.

-Rendben, de hol fogunk aludni? Ennyien nem férünk el. -felkaptam a fejem Liam mondatára.

-Ne becsüld le a házunkat. Az én szobámban kettő ágy van, apa szobájában egy hatalmas franciaágy ,dolgozószobában egy kanapé amelyet szét lehet húzni akár csak itt lent is. Jaj és a külön szobát el is felejtettem. Szerintem kényelmesen elférünk. Anya ugye te is itt alszol? Ilyen időben nem mehetsz haza. -anya bólintott és elindult kifelé az ajtón. Haza viszi Alexist. Harry közelebb húzta magához Alexist és megcsókolta. Az arcán fülig vigyorral köszönt el mindenkitől. A fiúk „húúú”-tak. Kikísértem anyáékat, de nem mentem sokáig, mivel nagyon esett oda kinn. Vizes hajjal bementem és láttam a fiúkat ,ahogy piszkálják Harryt a csók miatt. Szóltam apának.

-Apa osszad szét őket a szobákra, én felmegyek lezuhanyozni. -elindultam az emeletre. Egyenesen a szobámba. A szekrényemből kivettem egy felsőt, hosszú és bő volt. Vittem magammal egy piros rövid nadrágot. Elmentem fürödni, leszedtem a sminket, hajat mostam. Bele feküdtem a kádba, amit tele engedtem meleg vízzel. Már negyed órája áztattam magam, megtörülköztem, bekentem magam testápolóval, majd kimentem.

2. rész (Őrült buli)

Alexissel elterveztük,hogy este elmegyünk bulizni valahova. Apa benyitott és érdeklődött, hogy nem-e szenvedünk hiányt semmiben.

-Nem apa minden rendben és semmire nincs most szükségünk.-elgondolkotam egy picit és kellene egy alibi ma estére.

-Ja az nem lesz baj, ha mi zenét fogunk hallgatni ??Egész este ???-más hirtelen nem jutott eszembe.

-Csak szét ne szedjétek a házat, mivel nekem el kell mennem. Nagyon későn fogok haza jönni. Éhesek lennétek reggeli lesz a hűtőben, ha nem ízlene rendeljetek pizzat.- húzta el a száját mert nem szereti mikor pizzat eszek reggelire.

-Oké, éhen már nem halunk –humorizáltam egyet , majd apa felénk jött és homlokon csókolt minket.

-Sziasztok kis humorzsákok-ezzel kiment és becsukta az ajtót.

-Todod mit jelent ez??-néztem Alexisre aki csak sejtetet mit akarok ebből kihozni.-Na akkor jól figyelj elmondom.-kulcsoltam össze a lábam a kezemet magam elé szegeztem és elkezdtem magyarázni.-Apa, ha este elmegy valahova az nem jelet mást mint ,hogy csak reggel 9-10 óra között jön haza. Rögtön gondoltam amikor bejött ,hogy el megy valahova. Szóval…..BULIVAN!!! –sikítva ugrottam Alexis nyakába és mind a ketten leestünk a padlóra ,de még mindig szorítottam a nyakát. Elkezdtünk nevetni majd felálltam és magam után húztam Alexist is.

-Gyere választunk valami jó koktél ruhát –igazítottam meg a hajam. Kinyitottam a gardróbomat , lehuppantam a fotelomba és csak néztem a szekrényemet. Nem tudtam eldönteni melyik ruhát válasszam. Tudom most egy „pláza cicának” nézek ki , de nem vagyok az csak sok ruhám van és lehetetlen dönteni mind olyan jól néz ki.

-Ez neked tökéletes.-lépett mellém Alexis és kivett egy krémszínű koktélruhát aminek a felső része topp volt ,kicsit tapadós mini ruha. Nem vitatkoztam vele. Ő a legjobb divat téren. Magának pedig egy halványlila szintén topp felsős , és rakott szoknyájú ruhát vett elő. Átöltöztünk és leültettem a sminkes asztalomhoz , nem volt nehéz dolgom a sminkel nagyon szép arcunk van hála az égnek. Alexisnek a haját is elkészítettem , göndör haja lett,majd az én hajam és sminkem is elkészült. Nekem nem jön be a nagyon göndör haj, ezért csak laza hullámokat csináltam. Felhúztuk a cipőt , egy kevés Christina Aguilera-s parfüm , ez a kedvencem imádom az illatát és az énekes nőt is. Lassan és halkan leosontunk a lépcsőn , nagyon füleltem hogy apa itthon van-e még , de nem halottam semmit arra következtettem miként apa csak feljött és mikor végzett a beszédével nálunk fogta a cucait és el is ment. Jellemző rá. Előkerestem a kulcsaimat a bejárati ajtóhoz , Alexis ezalatt hívott egy taxit. 10 perc után meg is érkezett. Bevitettük magunkat a városba , a Tower Bridge előtt rakott ki minket. Elkezdtünk sétálni. Már régóta sétáltunk amikor megláttunk egy kis discot, bementünk. Rengetegen voltak abba a szűkös helyiségben , alig találtunk oda a pulthoz, amikor sikerült rögtön kértünk magunknak egy –egy Mojitot. A negyedik pohár után kezdtem jól érezni magam ,a mellettem ülő csaj rendelt magának egy színes koktélt. Én is ki szerettem volna próbálni ezért rendeltem én is egyet, Flamingo volt a neve ,nagyon ötletesen nézett ki az ital magában csak kettő színű volt , a sok dísz ami rajta volt a szívószál a kanál még kis ernyő is volt benne és tele s tele élénk színekkel. Alexis nagyon fura lett elkezdett hangosan köhögni és a hátam mögé bámult, mint ha apa lett volna a hátam mögött, megfordultam ,de csak lassan. Féltem, hogy apa rájött hogy elszöktünk. Mikor hátra fordultam kettő aranyos fiút vettem észre akik leültek mellénk, az egyik Alexis oldalára a másik pedig az enyémre. Olyan haja volt mint Zayn Maliknak a másiknak pedig sima zselézett volt.

-Egyedül jötettek???-kérdezte a mellettem ülő Zayn-os hajú fiú.

-Igen , és ti egyedül vagytok,ebben a zsúfolt discoban ?-a végét már kiabáltam mert a Dj-s berakott egy nagy slágert és feljebb hangosította.

-Hát ha velünk jöttök nem leszünk egyedül.-nevetett ránk aranyosan.

-Az attól függ merre szeretnének menni az urak?- raktam államat a kezembe és vártam a választ.

-London hatalmas , szerintem ennél a disconál minden jobb –Alexsissel összenéztünk és mivel nagyon bele való csajok vagyunk beleegyeztünk . A Zayn sérós fiú ki kísért és megfogta a derekam.Hirtelen elkezdtem gondolkodni azon h ez most mit csinál.

-Hééé…még a nevedet sem tudom –más hirtelen nem is jutott az eszembe. Vettem le gyors mozdulattal a kezét a derekamról,majd láttam az arcán a meglepődötséget.

-Ó haver de bunkók vagyunk be sem mutatkoztunk a hölgyeknek-fordult oda a másik fiúhoz, majd vissza felém –az én nevem Mark Lewin a haveromé pedig Ron Osmer és az önöké kisasszonyok?-udvariasan mosolygott, mint ha egy előkelő családból származna.

-Az enyém Mary Kinsey , barátnőm pedig Alexsis Hunbert.-mutattam barátnőmre aki mint, ha nem is hallotta volna azt amit mondtam egy bizonyos valakire koncentrált , Ronra.

-Rendben Mary merre szeretnétek tovább menni ?-fogta meg ismét a derekamat , gondoltam had örüljön, úgy is csak ma este leszünk velük aztán elfelejtsük hogy mi ketten elszöktünk és azt is ,hogy megismerkedtünk velük.Mark kérdésére a válaszom egy vállvonás volt , majd Alexsisre néztem ,hogy megkérdjem tőle,de éppen egymás karjában falták egymást. Ez szép.

-Nah ennyit az ismerkedésről.-kezdtem hangosan gondolkodni, majd Mark tágra nyílt barna szemeit néztem,akár csak Zayn szemei , nem is tudom mért pont hozzá hasonlítgatom Markot , nem is hasonlítanak , fogalmam sincs ,hogy mért látom benne az 1D sztárját.

-Hagyuk itt őket.-fordított lassan és finoman az út felé Mark.

-Oké.-kibujtam a karjai közül és oda mentem Alexsishez. –Figyu 5óra felé hívjál fel és megmondod hogy hol vagy mi majd odamegyünk, és elindulunk haza , Ron te meg ne itasd tovább.-láttam hogy nem volt sok értelme annak amit mondtam, ezért vissza mentem Mark karjaiba és elindultunk sétálni. A parkhoz vitt, közvetlen mellettünk a London Eye volt. Éppen a Temzét figyeltem mikor észre vettem ,hogy Mark a óriás kerékhez húzott. Rámkacsintott. Tudtam mire gondol. Bólintottam egyet, majd megfogta a kezem és gyengéden felhúzott a lépcsőn. Felértünk és nyugodtan elkezdtünk beszélgetni.

-Mesélj valamit magadról.-nézett gyönyörű szemeivel rám.

-Ne rontsuk el ezt a csodás pillanatos a múlttal.-vágtam rá gyorsan.

-Rendben, akkor foglakozzunk a jövőnkkel. Remélem nem ér véget a kapcsolatunk azzal ,hogy haza kísérlek? -komoly arccal nézett lefelé a magasból.

- Nem szokásom , meg te más vagy mint a többi fiú. Mások ilyenkor nem a London Eye–ra vittek volna fel, hanem a szobájukba. Sajnos. Te ahogy észrevettem egy romantikus fajta vagy. Egy született „FÖNYEREMÉNY”. -az utolsó szót jól kihangsúlyoztam, hogy érezze a szó súlyát. Mark elmosolyodott és egyre csak közeledett hozzám az a  két gyönyörű barna szempár, majd ajkaink össze tapadtak, kezemmel át kulcsoltam nyakát, ő pedig a derekamat választotta. A csodás pillanatunkat a telefonom csörgése zavarta meg. Alexis hívott. Rögtön felvettem azt hittem baja esett.

-Szi-i-i-aa ho-ol va-agy? -Alexis hangján tisztán lehet hallani ,hogy ittas állapotban volt.

-A London Eye–on vagyok. Alexis mondtam, h ne igyál. Meg tudod mondani hol vagy most??? -olyan ideges voltam féltettem.

-Há' valaho-ol a parton. -erőlködött a beszéddel.

-Ide tudsz jönni a kerékhez??

-Aha, megpró-óbálok. -köszönés nélkül letette a telefont.

-Mi tortént? -nézett rám bambán Mark.

-Alexis hulla részegen kódorog valahol.- arcomat kezembe temettem és azt kiabáltam hogy menyire jó barátnő vagyok, hogy egyedül hagyom egy idegen emberrel Alexist.

-Nyugodj le!! -elkezdett hadonászni a kezével, hogy engedjenek le minket. Lassan elindultunk lefelé, Mark közben folyamatosan nyugatot ,hogy megtaláljuk. Mikor végre leértünk rögtön nekiálltunk keresni. Elindultunk a part felé. Negyed órája kerestük, de sehol nem találtuk, majd valaki megfogta a vállam nagyon megijedtem, ezért gyors reakcióval hátra fordultam. Alexis hullott karjaim közé. Elkezdtem kiabálni Marknak. Ő pedig oda futott hozzánk.

-Haza kell vinnem a szülei kettőkor jönnek érte. Addigra ki kell józanítanom és rendbe kell tennem. .-Markra tekintve megnyugodtam egy kicsit.

-Rendben bírod még tartani míg hívok taxit? -bólintottam egyet megértően. Segített nekem. Más pasik ilyenkor már régen elmentek volna a fenébe, de ő maradt segíteni. Annyira megszerettem ezalatt a pár csodálatos óra alatt, habár ezek a pillanatok nem valami csodálatosak. Itt állok a Temze mellet és a legjobb barátnőmet tartogatom a kezembe, nehogy valaki össze tapossa. Egy kis idő múlva a taxi is megérkezett. Nehezen beraktuk Alexist. Megmondtam az utcánk nevét és a házszámunkat .Gyorsan haza értünk, nem volt nagy forgalom. Mikor kiszálltunk már reggel hét óra volt. Markra bíztam Alexist míg megnéztem ,hogy apa otthon-e van. Szerencsére a ház üres volt. Intettem Marknak. Gyorsan felvittünk a szobámba. Nehezen, de átöltöztettem és lefektettem az ágyamra. Rögtön el is aludt. Én is át öltöztem, megmosakodtam, addig Mark a falamon lévő posztereket nézegette. Elkészültem, láttam még mindig nagyon el van merülve a képekbe, ezért gondoltam meglepem. Lassan a háta mögé surrantam és szorosan átöleltem, majd megcsókoltam.

-Kik ezek a srácok a faladon? Ennyire oda vagy értünk, hogy ennyi szív van föléjük rajzolva? -tekintett a One Directionos képeimre. Olyan aranyos volt.

-Ők a kedvenc fiú együttesem és nem rajongok értük „annyira”. Szeretem őket, főleg azt a két srácok aki fölé szívecskék vannak rajzolva. Nem más mint Zayn Malik és Louis W. Tomlinson a kedvenceim. Annyira jó hangjuk van. -elmosolyodva néztem végig az összes képet a falon.

-Szóval nekem is ilyet hajat kell csinálnom ahhoz, hogy szeress?-mutatott Harry fejére.

-Jaj, dehogyis, nekem így is nagyon tetszel. -derültem fel. Meg akartuk csókolni egymást, mikor észre vettem apa kocsiját a garázs előtt és nem ült benne senki.

-Mark apa haza jött. - rémültem meg. Mi lesz ha maglátja Markot, mit mondok majd neki?!

-Nyugi kiosonok rendben? – bólintottam. Megcsókolt, elindult az ajtó felé, de a ajtó kinyitódott és apa lépett be. Meghökkent, mikor meglátta Markot. Alexis meg csak fokozta a helyzetet mivel úgy aludt, hogy majdnem leesett az ágyról. Érthető volt a reakció. Ránéztem az órára és már fél kilenc volt. Nem tudom mi lett az idővel, előbb még csak hét óra volt. Agyammal arra koncentráltam, hogy fogom kimagyarázni ezt a helyzetet.

-Szia apa tudom. Tudom most haragszol meg nem erre a képre számítottál mikor belépsz ide, de beszerettem volna mutatni neked Mark Lewint, a barátomat. Ne haragudj, hogy nem szóltam, de át hívtam egy reggelire, csak Alexis nem képes felkelni..... Őőő, apa most annak a résznek kéne jönnie ,hogy örülsz. -erőltettem egy mosolyt az arcomra. Mark és apa egymásra néztek és mid ketten kínos perceket élhettek át.

-Őrülök, hogy megismerhetlek. Én Mary apukája vagyok, Max Kinsey, fimrendező. -nyújtotta kezét előre férfiasan.

-Mark Lewin, középiskolás tanuló, szakács –pincér szakot tanulok. -ráztak kezet egymással. Olyan nyugodtság ment végig rajtam látva, hogy apa nem ugrott neki Marknak.

-Mary anyukája is szakács tudtad? Szereted a focit? -boxolta vállba Markot, mintha ezer éve haverok lennének, de vette a lapot és bólintott.

-Akkor ma este át is jöhetnél, FCB-Manchester meccs lesz, pár jó pofa sráccal el sörözünk a TV előtt. Ráadásul vacsora is lesz! Na mit szólsz? - kezét a vállára tette és nevetett. Apa nagyon jó fej, csak a munkája miatt már kiskorom óta nagyon keveset tudok csak vele lenni.

-Persze, azt a meccset ki nem hagynám. Ráadásul ha jó társaságban nézhetem még jobb. De milyen srácok?! A barátaid? -tekintetét rám szegezte. Én hirtelen nem tudtam mit mondjak, meg nem is figyeltem a beszélgetésükre nem tudtam miről van a szó.

-Nem ők a munkatársaim, csak annyi különbséggel, hogy tőletek 1-2 évvel idősebbek.  – apu ezután lehívott minket reggelizni. Alexist fent hagytuk, aludja ki magát.