Kiléptem az ajtón. Sokkolt a látvány ami fogadott. A fiúk
össze vissza futkároztak a szobákban és folyamatos azt kiabálták „akkor is
elkaplak …mindjárt megvagy” , mint az alsó tagozaton egy osztálykirándulás. Még
mindig csak álltam és nem tudtam reagálni a látottakra. Niall és Harry
észrevették, hogy őket figyelem. Megálltak felém fordultak és az arcuk hasonló
formát vágott, mint az enyém. Az arckifejezésemet az fokozta, hogy Louis és
Zayn kikukucskáltak az ajtóm mögül és négykézláb kimásztak, közben ló hangokat
adtak ki. Észre vettek engem. Rögtön felpattantak és lehajtott fejjel, halkan
röhögtek.
-Szóval…. Őőő szabad a fürdőszoba ??? -kérdezte Harry a
haját túrva. Nem tudtam mit szólak még mindig le voltam fagyva.
-Szabad. -kicsit mérgesen mondtam. Egy darabig néztem
Harryt, aztán Louist hallottam miközben annyira elkapta a röhögés, hogy
letérdelt a földre és a hasát szorongatta. Ezek nem normálisak, mi jön még?
Zayn is letérdelt. Azt hittem segíteni akar neki, de tévedtem. Elkezdte
csiklandozni, Louis már levegőért kapkodva nevetett. Harry és Niall egymásra
néztek, majd egy hirtelen mozdulattal rájuk ugrottak, mint egy ember rakás.
Ehhez a rakáshoz Liam is csatlakozott, aki nem bírta türtőztetni magát. Ebből
kialakult egy One Direction rakás. Nem hittem a szememnek, én nem így ismertem meg
őket azt hittem ők komolyak, „felnőtt”emberek. Megráztam a fejem és jobbnak
láttam, ha bemegyek a szobámba. Becsuktam az ajtót, de még mindig hallottam Lou
nevetését. Nem mintha nem tetszene a nevetése, csak ez nekem sok volt.
Megszárítottam a hajam, letettem hajszárítót az asztalomra, ahol megpillantottam
Mark telefonszámát. Fogalmam sem volt milyen úton kerülhetett fel ide.
Lefeküdtem az ágyamra, fogtam a telefonom és tárcsáztam a számát.
-Halló!?- Szólt bele Mark a telefonba.
-Szia Mary vagyok.
-Ó szia. Mizu? Bocsi hogy csak úgy elmentem.
-Hát igen azért szólhattál volna. -kicsit viccesen
kezdtem kiosztani.
-Nem akartam zavarni láttam jól elbeszélgettél Louissal,
mivel több, mint egy órát fenn voltatok. -hangján tisztán lehetett hallani a
fájdalmat. Nem esett jól neki a Louissal való beszélgetésem. Kezdett
lelkiismeret furdalásom lenni. Neki már az fájt, hogy beszélgettem vele, ha
megtudná a csókot vagy össze roppanna, vagy agyonverné Louit.
-Hát nem volt semmi különös elmondta, hogy nem jönnek ki
jól a barátnőjével, ettünk egy kis csokit. -nem esett jól a hazugság. -És mi
volt az a nagy OK, hogy itt hagytál egy szobába Louissal? –nevettem el magam a
végén.
-A nagybátyám korházba került. Összeesett a konyhában és
órákig nem tért magához egyszer felkelt a nevemet mondta, majd kómába esett. Az
orvosok bíztatnak minket, hogy ez csak ideiglenes, pár nap és felébresztik a
kómából. Louissal vagy egy szobában? Elmenjek? –a hangja televolt szomorúsággal
és féltékenységgel.
-Sajnálom majd elmegyek és…
-Elmész?? Majd elmegyünk ketten. -vágott a szavamba.
-Elmegyünk. Ami Louist illeti szerintem, ha így
folytassák fél óra múlva hulla fáradtak lesznek. Három perc alatt óvodát
csináltak a házunkból. -vihogtam a telefonba.
-Szóval felcsaptál óvónőnek. –végre ő is nevtetett.
-Hahaha nagyon vicces. –megdermedtem az ijedségtől, mikor
Louis berontott az ajtómon és behúzta Zaynt a padlón(mint egy halottat).
-Mi ez a ricsaj? - kérdezte kiabálva Mark
-Szerintem most leteszem, mert a csimpánzok szétrámolják
a szobámat. Szia szép álmokat… ja és nagyon Szeretlek. -letettem a telefont, de
mint egy robot úgy mozogtam. Louis és Zayn a „Szeretlek ” szóra felfigyeltek.
-Mark volt az? -tápászkodott fel Zayn a földről.
-Igen, de sajnos nem tudtam vele beszélni. -néztem anyai
szigorral a fiúkra.
-Sajnáljuk Mary. –Louis kék szemeit rám szegezte egy
pillanatra megállt bennem a levegő, majd vissza tértem a témához és újra mérges
lettem.
-Egyáltalán mi ez az állat kert? -pattantam fel az ágyról
–Nem hiszem el Louis, hogy 21 éves fejjel nem tudsz normálisan viselkedni. Nem
is otthon vagytok. Egy teljesen idegen hely ez számotokra, ez nem zavar??Egy
hotelban is ezt csinálnátok? El sem tudom képzelni, hogy otthon mi mehet
nálatok. -már a kiabálás szélén voltam, egyszer csak mit látok? Apa egy Western
filmbe való jelenetet utánoz Liammal. Apa a serif Liam pedig a ló. Még kalapja
is volt, a „lónak” pedig kantárja amit egy cipőfűző valósított meg. Nem is tudom
elmondani akkor mit éreztem, előbb szóltam rá Louisra, hogy 21 éves, meg minden
erre apa itt lovacskázik Liam hátán.
-Apa te mégis mit… -nem tudtam befejezni, mert jött a
következő sokk. Megláttam anyát. Kivolt kötve a lépcsőhöz. Harry és Niall apát
„lövöldözték”. Louis idegesen mutogatott Zaynra, mikor Harry rájuk lőtt. -Hééé
Zayn már halott! mi már a mennyországban vagyunk.
-Ja. Bocsi Lou, nem tudtam. Kéne valami tábla, ami
mutassa, hogy ez itt a menny. Akkor nem lövöldözném a halottakat. -mutatott a szobám
ajtaja fölé Harry. Mielőtt bármit is mondhattam volna Zayn az állát simogatta
az ujjaival. –Hmm… milyen kreatív ötlet. -nézett komolyan Harryre.
-Mi? Tisztába vagytok vele hány óra van? Már elmúlt
éjfél. A szomszédokra nem gondoltok? Akkora ricsajjal vagytok, hogy a szomszéd
kisfiú, aki tegyem hozzá nincs 5 éves, biztos nem tud aludni tőletek. -osztottam
ki mindenkit egy perc alatt.
-Igaza van! Max oldozz el és mennyünk aludni, holnap
hosszú napunk lesz. -helyeselte anya.
-Akkor vége a bulinak srácok. -vette le apa a kalapját
csalódottan.
A fiúk egyszerre jajgattak fel és bementek a szobájukba.
Harry elment fürödni, Louis pedig maradt a szobában. Leült az ágyra végig engem
nézett üres tekintetével.
-Jók legyetek, ezt neked mondom Louis. -szólt Zayn kicsit
haragtartó arccal, mintha haragudna Loura valami miatt.
Megvonta a vállát és közben folyamatosan, már-már bámult
engem.
-Mit nézel annyira?
-Egy angyalt, mivel a mennyországban vagyunk. -kuncogott
lehajtott fejjel.
-Na jó én ezt már nem bírom, mért nem tudsz felnőni? Olyan
nehéz? Nem unod még ezeket a gyerekes viselkedéseidet? Esküszöm egy ovis
megfontoltabb, mint te. Annak még jobban örülnék, ha észre vennéd, hogy van
barátom és nem bókolgatnál össze-vissza. Neked is meg van a saját utad és nekem
is. Ne térj le minden egyes kanyarba. Azt a csókot meg vedd úgy, mintha meg sem
történt volna, ha akarod tudni én már túl tettem magam rajta és remélem soha
nem lesz több ilyen alkalom, mert egyszerűen már megutáltatod velem az egész
One Directiont. -kirohantam a szobámból becsaptam magam után az ajtót. Harry
éppen akkor jött ki a fürdőszobából egy szál törülközőben.
-Valami probléma van? Kiabálást hallottam. Jól vagy? -meg
akarta igazítani egyik tincsét, ekkor a törülköző leesett a földre. Én már csak
a hirtelen mozdulatra lettem figyelmes, mivel a padlót bámultam. Harry Louis
legjobb barátja és én meg vele kiabáltam, szinte nem is ismerem. Hihetetlen mit
meg nem engedek magamnak.
-Én akkor most megyek is. -hadartam el zavartan és
lefutottam a lépcsőn, mivel hallottam az ajtót nyitódni nem akartam, hogy Louis
meglásson minket. Még valami rosszra gondolna, meg nem is akartam vele
beszélni. A lépcsőn lefelé annyira siettem, hogy közben nem a lábam elé néztem,
hanem hallgattam az ajtót. Felnéztem a lépcső tetejére meg pillantottam Louist,
aki engem bámult és ekkor nem figyeltem magam elé. Nem vettem észre gyűrődést a
szőnyegen. A lábam elakadt benne, én meg kiterültem mint egy béka. Pedig már
csak kettő lépcső fok lett volna. A két fiú szó nélkül lefutottak nekem időm
nem volt felállni mire ők leértek.
-Istenem nem esett semmi bajod?? Gyere segítek felállni. -felállított
majd körbe tapogatott nincs-e valamim eltörve. Amikor a ball csuklómhoz ért
felkiáltottam. Felhúzta a felsőmet, egy hatalmas zúzódás volt a csuklómon ami
rögtön elkezdett vérezni.
-Van elsősegély doboz a házban? -kapkodott Lou
-A konyhában első szekrény jobbról. -válaszoltam
fájdalmas hangon. Oda vezetett a konyhába, leültetett, mintha halálos beteg
lennék, de kedves volt tőle. Előszedte a dobozt kivette a fertőtlenítőt és a
kötszert.
-Ez most fájni fog. -jelentette ki, majd
lefertőtlenítette a sebemet, nagyon fájt, ezért párszor fel szisszentem.
-Rendben akkor most bekötöm, szólj ha szoros. -nem értem,
hogyan tud ennyire kedves lenni hozzám, hisz az előbb veszekedtem vele. Most
még is olyan, mintha semmi nem történt volna, mintha a csók sem történt volna
meg. Ostoba voltam, hogy azt mondtam neki „megutáltatja velem az One
Directiont” meg „én már túl tettem magam rajta és remélem soha nem lesz több
ilyen alakalom”, pedig az a csók annyira jól esett. Kell nekem Louis, mint
sivatagban a víz, de barátom van és ami Markot illeti nem szakíthatok vele
most, mikor a nagybátya korházba került, aki segített neki mindenbe most én
vagyok neki a támasza nem tehetem meg vele azt, hogy cserben hagyom.
-Ááááúúú. -kiáltottam fel. Louis erre felkapta a fejét és
lazábbra kötötte be a kezem. Mikor befejezte kaptam rá egy puszit. Gyengéd volt
az a puszi, még is belefájdult a kezem. Olyan aranyos volt Louis nem akartam
jajgatni, elrontani ezt a pillanatot.
-Jól vagy? –jött le Harry a lépcsőn, előbb eltűnt. Láttam,
hogy mért. Lecserélte a törülközőt egy csillagos alsónadrágra. Harry részéről
ez már haladás. Oda sétált elénk meglátta a kezem, nem is tudom mi ütött belé.
-Ugye nem súlyos, nem kell mentőt hívni ?? Apád megöl
minket, ha itt hagysz bennünket. Kérlek még fiatal vagyok a halálodhoz. -egy
pillanatra megállt aztán egy kis gondolkodás után halkan az mondta. -És a
sajátoméhoz, -nyelt egyet nagyon komoly arccal szegényke. Louis viszont
kiröhögte.
-Jaj ne hülyéskedj gyere felkísérlek. -kacsintott hátra
Lou és felmentek. Harry nagyon súlyos eset lehet. Hehe úgy viselkedett, mint
egy ovis. Ovis…Louis is ilyen és őt lekiabáltam, pedig csak önmagát adja.
Mekkora barom vagyok. Egyszer csak Liamot pillantottam meg. Mosolygott rám, míg
meg nem látta a csuklóm.
-Ne is kérdezd, éppen Louis elől menekültem és, valahogy
leestem a lépcsőről Tudom nem kell mondanod nagyon béna vagyok. -válaszoltam
mielőtt Liam kérdezhetett volna.
-Nagyobb bajod nem esett? Mért is menekültél Louis elől? -érdeklődött
-Semmi más bajom nem esett, csak veszekedtem vele. -nézett
rám Liam bambán. -Na jó én kiabáltam vele, ő meg csak ült némán. Majd rácsaptam
az ajtót, mert féltem, hogy megmondja az igazat rólam.
-Milyen igazat? -kíváncsiskodott és elvett egy almát az
asztalról, megkínált, fejet ráztam, majd folytattam szomorú és remegő hangon.
-Hát azt, hogy én egy elkényeztetett, gazdag ribanc
vagyok. Aki akkor kiabál mikor csak akart és akivel csak akar. Még az One Directiont
sem veszi figyelembe, velük is amikor kedve van neki áll nyeríteni. -Liam
inkább letette az almát.
-Nem vagyunk Istenek Mary. Mi is emberek vagyunk.
-Sámomra azok vagytok, bár nem így mutatom.- szégyeltem
el magam.Liam oda jött a kezemre ügyelve át ölelt.
-Nem vagy olyan , mint amilyenek beállítod magad. Szerintem
te egy mosolygós csaj vagy, csak most fel vagy zaklatva. Tegnap édesapáddal,
ami volt azt teljesen megértem. Nem egy leányálom, ha valakivel nem foglalkoznak
eleget, de ma amikor hülyéskedtünk... Nem értlek legalább egy picit engedd el
magad csak úgy elmondom, hogy tudd Louis azért nem szól ránk soha, mert nem
akar felnőni. „Kis fiú örökre!!” Ezt ő mondta. Nem tudom mennyit hallottál a
Twitteres ügyről, amikor Louist a saját rajongói támadták a viselkedése miatt.
Ezért csodáljuk Lout annyira erre az egészre annyi volt a reakciója ,hogy
megvonta a vállát, elkapta Harry kezét és elkezdtek tangózni közben azt
kiabálta: „Bolondok halálig és azután!!!” Vicces jelenet volt, teszem hozzá
Harry nem tud tangózni, de ezzel az egész ügy el is volt felejtve. Louis
Tomlinsont nem lehet akármivel a padlóra küldeni. Szerintem beszélj vele, mond
el neki a problémád nem olyan hülye megfog érteni, sőt meglátod majd milyen
megértő. - befejezte és elindult fel. -Jah és ha valami baj van vagy beszélni
akarsz valakivel én itt vagyok –fordult vissza. Liam felment egyedül maradtam a
konyhában. Fura érzés volt. Annyi minden ment le bennem egy nap alatt, hogy nem
tudok mit hova rakni. Amint vissza jön Lou beszélni fogok vele, ha elmegyek
velük turnézni akkor nem tehetem meg, hogy nem beszélek vele. Meg egyszerűen
lehetetlen lenne. Meg pillantottam Louist éppen jött le a lépcsőn.
-Na sikerült sikerült elaltatnom. Képzeld azt akarta,
hogy hívjalak fel és mesélj neki valamit. Nem tudom mi baja van, szerintem
nagyon bele van zúgva a barátnődbe, Alexisbe. Akkor szokott ilyen lenni, de hiába
én vagyok a bátya és az apja is egyben, vigyáznom kell rá. -mosolyogva leült
mellém és a kezemet figyelte.
-Biztosan. Louis beszélnünk kell. Amióta itt vagytok
nagyon idétlenül viselkedem. Tudod nem minden nap jönnek hozzánk olyan emberek
akikért rajongok, meg féltem attól, hogy ha kislányos leszek nem fogtok velem
foglalkozni, apa is mindig ezt tette. Igazából a legnagyobb félelmem, hogy
beolvasol nekem, mennyire elvagyok kényeztetve. -megkönnyebültem, de ennek a
beszélgetésnek még korán sincs vége.
- Jaj már nem vagy ilyen, csak tegnap… Nem tudom, nem
ismerlek számomra furcsa volt amit alakítottál. Tudod Mark szeretett volna
felmenni utánad Zayn közbe vágott ő szerettet volna menni, ekkor én felálltam
és kijelentettem „Akkor megyek én a szavak embere!”. Elindultam a szobád felé,
Zayn soha nem tudott halkan motyogni ezért volt szerencsém hallani „Loui meg a
szavak cch” Csak mosolyogtam és mentem tovább mivel tudtam, hogy féltékeny.
Fent az helyett, hogy én vigasztaltalak volna te ápoltad a lelkem. Ma nagyon
megleptél, azt hittem bulizós csaj vagy aki minden hülyeségben benne van, bár
lehet , hogy az a baj mi ismerősök vagyunk, és te meg csak ismeretlen személyek
előtt tudsz kibontakozni. Én nem vagyok rólad rossz véleménnyel. Sőt! Szerintem
egy nagyon aranyos csaj vagy, csak nem tudsz lazítani, vagy tudsz csak nem
velünk. Próbálj meg olyan lenni mint mi. Én is gyerekes vagyok és még így is
van 4 húgom és 4 öcsém. A fiúkra gondolok ezzel az 1D-ből. -hagyta abba és egy
fél mosolyt villantott az arcára. Igaza van mért van az ,hogy nem tudom
elengedni magam, mostantól önmagam leszek, hisz nem minden nap alszik nálunk az
One Direction.
-Buli van- ugrottam fel és felpörögve indultam a lépcsők
felé. Azok a veszélyes lépcsőfokok felé.
-Hova mész? -vette elő közbe a telefonját.
-Elmegyünk bulizni felhívom Markot és Alexsist. –igazán Mark
teljesen kiment a fejemből, csak úgy letettem neki a telefont, vagyis
elköszöntem, de az nem volt az igazi. Majd megláttam Louist lankadt a
lelkesedésem. Vissza mentem hozzá az arca tele volt fájdalommal. Szörnyű volt
látni, hogy pillanatok alatt össze tört és nem tudtam az okát. Lehajtott fejét
felemeltem –Mi a baj? -szótlanul ült, a szeme újra a padtót bámulta. A
telefonját nyújtotta nekem egy sms-t kapott Eleanortól. Gondoltam milyen
aranyos, hogy gondolt Loura. Sajnos nem ilyet írt. Míg olvastam Louis felment.
„Kedves Louis nem bírom én ezt tovább, az nem kapcsolat, hogy nem vagyunk
együtt. Tudom megígértem örökké együtt leszünk, de ennek most vége ez így nem
megy ne haragudj, de szakítok (barátok)”
Nem tudtam, hogy reagáljak. Én úgy tudtam, hogy
ez a csaj egy főnyeremény. Nem tudom láttam-e már olyan bunkó embert aki
sms-ben szakít a barátjával, főleg ők már évek óta együtt vannak. Szánalmas. A
telefon elkezdett vibrálni a kezemben. Eleanor hívta. Bepánikoltam, nem
tudtam mit tegyek. Felvettem.
-Haló! -szóltam bele félve.
-Te ki vagy? Louis hol van? -zavart hangon
beszélt. Még nem hallottam Eleanor hangáját, de tisztán kivettem a hangjából,
hogy buliban van, és ittas állapotban. -Mary Kinsey, ha Louist keresed semmi
esélyed vele beszélni nem kíváncsi rád. Hogy lehettél ennyire bunkó sms-be
szakítasz vele? Még azt sem érdemled meg, hogy tudd a telefonszámát . –már megint
kiabáltam. Ez valami új hobbim lesz lassan.
-Ehhez neked semmi közöd! Add oda Louist vagy
felhívom Harryt és annak nem lesz jó vége. -fenyegetőzött. Belegondoltam, egy
kicsit szánalmas, hogy ilyenekkel fenyegetőzik, de Harryt olyan nehezen
lehetett elaltatni. Meg szegény már alszik és ez meg kitudja miket mondana
rólam. Meg adtam magam. Felvittem a telefont. Lou a szobában szomorkodott, fájó
szívvel odaadtam neki a telefont.
-Louis, Eleanor keres, azt mondta hozzam fel
különben Harrynél fog próbálkozni.
-Köszönöm!- suttogta és kivette telefont a
kezemből. Jobbnak láttam, ha most nem vagyok bent a szobában, ezért fura lehet,
de felmentem a tetőre. Egy kis létra vezetett felfelé, végén egy ablak, ami
egyenesen a tetőre nyílt. Ide szoktam jönni, amikor apa és anya veszekednek,
vagy valaki olyan jön hozzánk akivel nem szeretek együtt lenni. Meg már a vihar
is elállt. Kicsit vizes volt a tető. A kilátásra ma sem lehetett panaszkodni. A
város fénye mint mindig, most is fényeiben pompázott. Szép idő is van, az utca
is csendes, itt csak akkor van egy kis forgalom, mikor munkába indulnak a
szomszédok. Szeretek itt lenni, nyugalom van lehet gondolkodni. Szegény Louis
most biztoson padlón van, ott kellet volna maradnom. Nem könnyű, ha valakivel
szakítanak, főleg telefonba. Most, hogy Louis és Eleanor szét mennek mi lesz
velem és Markkal?! Hirtelen egy érzék kapott el. Bizonytalanság!!! Louis egész
biztos rám fog mozdulni. Az az igazság, hogy mind kettőt szeretem. Ha Louissal
vagyok akkor csak úgy repül az idő, plusz még romantikus is. Mark pedig olyan
rossz fiús és rengeteg mindenen ment keresztül, nem kis dolog, ha valaki árván
cseperedik fel. Nem tudom mi legyen, ennyire még nem voltam soha tanácstalan.
Hanyatt feküdtem és arcomat a kezembe temettem. A sírás határán voltam,de nem
láttam értelmét ilyen miatt sírni. Aztán amikor fel akartam ülni, levettem
kezem a szememről, azt hittem szívrohamot kapok. Liam arcát pillantottam meg. Gyors
reakcióval felültem.
-Bocsi nem akartalak megijeszteni, de odabent
téged keresnek. -próbált nyugodtan beszélni, de én még mindig a pillanat hatása
alatt voltam.
-Honnan tudtad, hogy itt vagyok, és ki keres
vagy mi?? -össze vissza hadartam.
-Hát Louis beszélt Eleanorral…
-Tudom szakítottak. -vágtam szavába -Beszéltem
vele. -fejeztem be a mondatom és nézegettem a csillagokat.
-Te beszéltél vele? Akkor tudod a jó hírt. Hát
nem csodálatos? Ráadásul már két hónapos nem tudom ,hogy tudta eltitkolni, nem
is látszott rajta. Bár Louis lecseszte, hogy ilyen állapotban ivott. -örvendezett
Liam.
-Mi? Milyen két hónapról és milyen állapotról
beszélsz és egyáltalán kiről?? -idegesen néztem rá. Ott kellet volna maradnom
Louis mellett.
-Hát Eleanor kisbabájáról. -amint ezt kimondta
össze szorult a torkom -Azt mondtad beszéltetek. Miről volt a szó, ha
nem erről a csodás hírről? -egy hang nem jött ki a számon csak bámultam előre. -Mary
jól vagy? Minden rendben? -ránéztem, egyenesen bele a barna szemébe, próbáltam
erős maradni, de eltörtem. Megadtam magam. A nyakába ugrottam és könny zápor
borította be arcom, csak egy mondat jött ki a számon „Szeretem. Nem lehet
gyerekük nem …..neeem”. Liam folyamatosan nyugtatgatott és egyre szorosabban
ölelt. A szíven apró szilánkokra tört, mintha pisztollyal lőttek volna meg.
Percekkel később lenyugodtam.
-Jobb már? Nem vagy rosszul? -ráztam meg a fejem
és letöröltem könnyeimet
-Annyira szeretem Markot és Louist is, de most
az egyiket akaratom ellenére elvesztem. Én meg előtte kiabáltam Eleanorral,
mivel sms-ben szakított Louval ő meg azt mondta, ha nem viszem fel a telefont
Louisnak akkor Harryt fogja felhívni. Féltem valamit mond rólam és hamarabb
hinne neki mint nekem. Olyan zavaros volt az egész. Most meg azt mondod két
hónapos terhes. -kezdtem újra pityeregni. Liam újra átölelt, majd javasolta, hogy
mennyünk be. Indult a létra felé.
-Ne! -szóltam rá. -Ott mindenki lát. Gyere
utánam, a szobám ablakán bemászunk, ott biztos nincs senki. -másztam
négykézláb. Oda értünk Liam mászott be elsőnek éppen utána akartam menni, mikor
meghallottam ,hogy beszél valakinek és nem nekem. Bekukucskáltam, megláttam
Louist elkezdtem hallgatózni.
-Louis te? -zavartan habogott Liam
-Én? Én itt vagyok a szobába ahova ki lettem
osztva, de az már érdekesebb kérdés, hogy te mit keresel itt? És az új
közlekedési stílusod. Mi van te már nem elégedsz meg az ajtókkal? Van még ott
valaki? -indult el az ablak felé, én feljebb mentem, hogy ne vegyen észre. Liam
hála az égen közbe szólt. -Csak én voltam. –fogta meg Lou vállát. -Éppen Maryt
kerestem. -engedte el a gyanakvó Lout.
-Megtaláltad? -kérdezte aggódó arccal olyan aranyos
volt. Liam fejet rázott. –Értem. Annyira rosszul érzem magam a pici miatt is.
Meg az az igazság, hogy mind kettőjüket szeretem. Eleanort is és Maryt is. Meg
már egy csók is elcsattant köztünk.
-Mi??Louis te normális vagy? Arra nem
gondoltál, hogy mind kettőtöket kétségek közé szorítod? A lányokkal mi lesz?
Marynek igaza volt, te nem tudsz felnőtt fejjel gondolkodni pedig most, hogy
apuka leszel igazán megkomolyodhatnál egy kicsit. Eleanornak nincs szüksége két
gyerekre! Egy is sok lesz neki. -emelte fel Liam a hangját. Hallatszott, hogy
nagyon ideges.
-Apa, apa. –ismételte Lou komolyan. – Mary még
nem is tudja. El kell neki mondanom és azt is ,hogy azt a szakítós üzenetet egy
csaj írta, aki halálosan szerelmes belém és elvette Eleanor telefonját. -rázta
meg fejét.
-Nah gyere mennyünk le, már biztos éhes vagy. Hamarosan
lesz reggeli. -kitessékelte a szobámból, majd intett egyet jelezve, hogy
mehetek. Az ajtó csukódásra kinyitottam az ablakot és bemásztam. Elhatároztam, hogy
sétálok egyet, kiszellőztetem a fejem. A szekrényemből kivettem egy lógós barna
farmert amin egy aranyos csat volt. Egy pántos felsőt és mellé egy kabátot.
Lefutottam a lépcsőn egyenesen ki az ajtón, senki nem vett észre. „Remek”. Az
utcánk végén található egy játszó tér és egy park. Leültem egy padra és
elkezdtem kotorni az agyamban. Louis, Mark, Louis, Mark... Percekig, csak ez a
két név járt a fejemben.
